Skip to main content

Csehországi tragigroteszk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A falu – egy egész világ
Kiállítás


Ismerősnek tűnnek Jindrich Streit dokumentumfotói, a tyúkokat etető pap, a tűzoltócsapat, a lőgyakorlatot végző nők Forman, Menzel és mások filmjeiből. Csakhogy ezeken a képeken nincs feloldás. Ez inkább egy szomorú, mintsem groteszk kiállítás.

A legkínzóbb probléma a magány. Egyéni és csoportos, legfeljebb kutyák, macskák, lovak, televízió (amely akkor is be van kapcsolva, ha már nincs adás) enyhíti. A fekete-fehér képek erősen szemcsézettek: az amúgy is brutális valósággal még brutálisabban szembesülünk. A szépség itt a gyengédség. Streité, ahogy meglátja és megláttatja „hősei” apró gesztusait. A fűben elnyúló férfi, fejét krumpliszsáknak támasztva, nem mozdul, nehogy fölébressze ölében alvó kislányát. Az alvó nő, Dési Huber István Alvó munkásasszonyához hasonló pózban. A bepólyált fejű öregember, akinek arcán a ráncok a reménytelenség kilométereit futják be.

Hangsúlyosak az ellentétek, arányban azzal a távolsággal, amely a vágyak és a lehetőségek között feszült a hetvenes–nyolcvanas években Sovinecben és környékén, Csehország egyik legszegényebb vidékén. Egy diktatúra szenvedő alanyait látjuk: alkoholtól eltompult alattvalókat, egyedül küszködőket. Különös, archaikus társadalom ez. Általános a közöny. A passzivitás a tiltakozás egyetlen lehetséges módja. Streit nem hagyja ki a falusi élet barátságos pillanatait sem: a kiscsikót leső gyerekeket, az idős asszonyt átkaroló idős papot, játékokat és nevetést. Közeliek ezek a képek: mint felvételek és mint gesztusok egyaránt.

Megtekinthető november 20-ig
Budapest kiállítóterem (Bp. V., Szabadsajtó út 5.)









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon