Skip to main content

Az égitestek közötti űr

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


Nagy művek alkotásához ki kell lépni az aktualitások szorításából oda, ahol a személyiség és gondolat szabadon kibontakozhat, egymásra találhat.

Walter Kaitnának ehhez matematikai és fizikai jártassága, tudása adta meg a biztonságot. Építészetet tanult, majd tervező, tanár és vállalati vezető lett, a képzőművészettel negyvenéves kora után kezdett el foglalkozni, korábbi, a feszültség eloszlásával és az elasztikus formaváltozatokkal kapcsolatos kutatásait kiteljesítendő.

Struktúrákat, erőket sokféleképpen lehet ábrázolni: a legismertebb és legmegszokottabb, de nem egyedül lehetséges megoldás, számokkal, képletekkel, diagramokkal. Az osztrák művész emlékkiállításán színeket, vonalakat, tárgyakat látunk, hangsorokat hallunk (zene szól) rendezetten. Kaitna első lépésben egy, a saját szabályainak megfelelő intuitív alkotást hozott létre, majd elképzeléseit a tér- vagy síkbeli egyensúly kiszámításával pontosította. A látogatót először sokoldalúsága fogja meg, ahogy a szabályokat tiszteletben tartva, de mégis könnyedén lépi át a határokat, és a kifejezési módok végtelensége. Fémtestei egymásnak-egymástól feszülő vékony acélrudak, melyeket a szinte látható erők megtalált egyensúlya varázsol élővé. Grafikái, festményei, vázlatai is feszültek, izgalmasak, s a látszólagos hasonlóság ellenére mindegyik teljesen más.

Állandó változás érzetét keltik a művek, együtt mozdulnak az idővel, új és új helyeken kijelölve a kezdőpontot, az origót.

Zenei skálája 12 temperált hangból áll, melynek elméletét Josef Matthias Hauer osztrák zeneszerző dolgozta ki. Őt idézve Kaitna esztétikájáról is képet kaphatunk: „Zene és matematika összefüggő egység. Ha ezek eredetüktől és egymástól eltávolodnak, túlzott érzelmeskedés, ostoba zenészbolondozás jön létre az egyik oldalon, számítás, spekuláció a másikon.” Művészete intellektuális, de előzetes ismereteket nem igényel. Önálló nyelven beszél, ha elméletét nem is értjük, magát a nyelvet igen. Hatása azért nagy, mert gondolati és érzelmi vákuumot teremt, ahol kötöttségek nélkül lebeghetünk, ráeszmélve saját létünk egyediségére.

Walter Kaitna: Erőrendszerek
Barcsay Terem (Képzőművészeti Főiskola), december 4-ig
Bp. VI., Andrássy út 69–71.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon