Ezzel a címmel nyílt kiállítás a Szépművészeti Múzeumban a Giovanni Battista Piranesi tiszteletére meghirdetett pályázat válogatott műveiből. A téma Budapest volt, s műfaji, stílusbeli meghatározás nem lévén, az alkotók szabadon megvalósíthatták ötleteiket. E kötetlenség eredményei és félresiklásai egyaránt láthatók. Szabolcs Tímea, Szilágyi Balázs, Tomay Dávid, Zölley Ágnes szeretettel, ám tiszteletlenül helyezik ide-oda, párosítják össze Budapest neves épületeit, közösen készített xeroxmontázsaikon; Hegedűs 2 László a Bazilika és a Képzőművészeti Főiskola épületeiből montírozott össze komor piramisokat. A grafikusok közül Felvidéki András és Takács Márton emelkednek ki. Az utóbbinál művészi értékén túl megejtő az a tanítványi alázat, amellyel Piranesit megközelíti. Mer és tud hasonló lenni, s közben nem válik utánzóvá. Felvidéki András képei Dürert idézik, sötét erők, ördög, oroszlán, sárkány rémisztenek, ugyanakkor valami vándorcirkusz-hangulat is árad, és oldja a feszültséget. Mindezek ismert helyszíneken, a Lánchídon és a Városligetben. A kiállítás egyik legjelentősebb műve Bajkó Anikó Siratófala. A nagyméretű, többféle művészi eszköz felhasználásával készült képet, melyen épületrészletek láthatók, a szétszórtság, az eltérő léptékű felnagyítások és a pasztellszínek emelik vallomássá; az otthont adó városról, mindarról, ami ott történt és megtörténhet. Fábián Noémi Fal I. és Fal II. című alkotásain durva anyagokkal páratlan érzékenységet fejez ki. Természetesen nemcsak a felsorolt alkotók érdemelnek dicséretet, sok jó ötlet, szép megvalósítás várja a látogatót. És ugyan sok munka nem kifejezetten a pályázatra készült, öröm látni, hogy egy jó elképzelés mennyi emberi energiát, játékosságot tud felszabadítani.
- Rábeszélő [6]