Skip to main content

Nyírségi nővérszálló

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Színház


Egy néhai dandártábornoknak egy valamely vidéki orosz kormányzóságban álló házában sokan laknak: a fia, a három lánya közül kettő, akik még nem mentek férjhez, aztán egy vénségesen vén dadus, valamint albérlőként egy bolondos katonaorvos. De jóformán állandóan ott lebzsel a harmadik lánytestvér, továbbá gyakran felbukkan annak férje és néhány unatkozó, udvarolgató katonatiszt is. Sőt, ebbe a már amúgy is zsúfolt lakásba hamarosan bekerül még egy nő: a család legidősebb tagja, a fiú asszonyt hoz a házhoz. Ennyi nő (meg férfi) együtt…! Folyton szekálják egymást. Próbálják legyűrni a másikat. Erejüket fitogtatják a többiekkel szemben. Veszekszenek. Csapkodják az ajtókat. Előnyöket zsarolnak ki maguknak: ki egy világosabb szobát, ki egy kis nyugalmat, ki egy kis lopott boldogságot. Féltékenyek egymásra. Közben szeretik is egymást. Meg néha mást is. Aki éppen jön. Ki egy újonnan idehelyezett alezredest, ki egy korosodó hivatalnokot, ki egy főhadnagyságból éppen leszerelő bárót. Kit amíg lehet; amíg el nem vezénylik máshová, amíg meg nem ölik párbajban, vagy akár amíg az is be nem telepszik teljesen ide, a lassan elnéptelenedő lakásba. Pedig közben gyerekek is születnek, ki ettől, ki attól. Ilyen az élet; ilyen volt a múlt század végén egy isten háta mögötti orosz kormányzósági városban, és alighanem ilyen ma is Nyíregyházán vagy akár Budapesten. Jórészt ilyen a mi életünk; vagy talán éppen-hogy rosszrészt.

Ezt írta meg Csehov annak idején a Három nővérben. Amikor 1900-ban a moszkvai Művész Színházban először felolvasták a darabot, Olga Knyiper színésznő (a szerző későbbi felesége) a következőket jegyezte fel riadtan a naplójába: „De hát ez nem egy darab, csak egy darab vázlata… Ezt nem lehet eljátszani, itt nincsenek szerepek, csak szuggesztiók.” Csehov maga pedig azt írta egy levelében a Három nővérről, hogy annyira sok benne a szerep, hogy nem is darabot írt belőle, hanem „afféle zűrzavart”.

Nos, ezt a „nem darabot”, ezt a „zűrzavart” állította színpadra a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház stúdiószínpadán Verebes István különleges értelmezésű rendezésében, ezeket a „szerep helyetti szuggesztiókat” játszák el a színészek, Pregitzer Fruzsina (Olga), Varjú Olga (Mása), Gábos Katalin (Irina), Gazsó György (Andrej), a vendég Peremartoni Krisztina (Natasa), Kerekes László (Versinyin) és a többiek, hol egészen megrázóan, hol kacagtatóan nevetségesen; Kis Kovács Gergely remek díszletében, Torday Hajnal szép jelmezeiben.

És ez a nemcsak hogy szokatlan, de szokatlanságában egyúttal egészen kiváló előadás lesz most látható – afféle karácsonyi ajándékként – két estén át Budapesten is.

A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház vendégjátékai a Merlinben (Bp., V. Gerlóczi u. 4.)

Örkény István: Pisti a vérzivatarban
December 27., kedd, 16 h

Simon Gray: Kicsengetés
December 27., kedd, 19 h

Csehov: Három nővér
December 28., 29., szerda és csütörtök, 19 h



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon