Skip to main content

(mar-os) [Martos Gábor]

(mar-os) [Martos Gábor]: Nyírségi nővérszálló

Színház


Egy néhai dandártábornoknak egy valamely vidéki orosz kormányzóságban álló házában sokan laknak: a fia, a három lánya közül kettő, akik még nem mentek férjhez, aztán egy vénségesen vén dadus, valamint albérlőként egy bolondos katonaorvos. De jóformán állandóan ott lebzsel a harmadik lánytestvér, továbbá gyakran felbukkan annak férje és néhány unatkozó, udvarolgató katonatiszt is. Sőt, ebbe a már amúgy is zsúfolt lakásba hamarosan bekerül még egy nő: a család legidősebb tagja, a fiú asszonyt hoz a házhoz. Ennyi nő (meg férfi) együtt…! Folyton szekálják egymást.

(mar-os) [Martos Gábor]: Közép-Európa-Körző

Tévé


Végy egy körzőt (sőt: Körzőt), az egyik szárát szúrd le Budapesten, mondjuk a Magyar Televízió Kisebbségi Műsorok Szerkesztőségében, a másikat meg nyisd ki akkorára, hogy Észtországtól Macedóniáig, Berlintől meg mondjuk Jekatyerinovszkig érjen, aztán tekerd meg: ami a kör(z)őn belülre esik, az lesz „Közép-Európa”.

(mar-os) [Martos Gábor]: Jelenkor

Folyóirat


Te 1991 októberében egy nagyon szép, de egyúttal nagyon nehéz örökséget vettél át: a már legendás Szederkényi Ervinét, majd közvetlen elődödét, Csordás Gáborét. Változott-e vajon a te vezetéseddel a lap?

Azt hiszem, a lap mindenképpen változott, ez azonban nem elsősorban az én főszerkesztői kinevezésemmel van összefüggésben. A Jelenkornak a hetvenes évek közepétől kétségkívül az volt a talán legnagyobb érdeme, hogy nagyon is „élő” lap tudott lenni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon