Skip to main content

Gondoskodik, mint Horn a tűzoltókról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Talán kezdjük a pótköltségvetési törvénnyel. Van ennek egy indoklása – ez különben nem szokott megjelenni a közlönyben –, ami a lehető legszabatosabban fogalmaz, hogyaszongya: „A 39–41. paragrafusban szereplő javaslatok azt célozzák, hogy a köztisztviselők, a közalkalmazottak jogállásáról, a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló törvények, illetve más bérrendszerek (pl. hivatásos katona, rendőr) hatálya alá tartozók körében 1994 hátralévő időszakában 13. havi illetmény, illetve ehhez hasonló kötelező más kifizetés ne történjék.”

Ezzel a szerény forrásfeltárással talán kis lapunk is hozzá tud járulni ahhoz, hogy a nb. nyilvánosság tisztán lásson a tűzoltók, határőrök, rendőrök, fegyőrök és más minisztériumi dolgozók 13. havi béréről kirobbanó kormányzati vitában. A törvény indoklása maga nem jogforrás ugyan, de tételezzük föl egy pillanatra, hogy az ominózus 39–41. paragrafusok valóban azt tartalmazzák, amit az indoklás oly lefegyverző őszinteséggel megmagyaráz. (A feltételezés egyébként megalapozatlan. A szóban forgó paragrafusok egészen másról szólnak, de sebaj. Azért ez az indoklás kifejez valamit az előterjesztő szándékából.) Ez esetben szembe kell néznünk azzal a kellemetlen hipotézissel, hogy a miniszterelnök elől eltitkolták, hogy mire is megy ki ez a pótköltségvetés többek között. Ha valaha is olvasta volna az egészet, hogyan is mondhatta volna a rádió „16 órá”-jában, hogy „nem törvénytelen a kifizetés, hiszen a pótköltségvetésről szóló törvény… nem tiltja meg, hogy előbb fizessük ki.”

A pénzügyminiszter pedig, aki az egészet beterjesztette, aki szerdán átvette a miniszterelnök együttérzését utóbb olyannyira fölkeltő tűzoltók petícióját, s rögtön meg is ígérte nekik, hogy ami jár, vagyis a 13. havi fizetést, azt meg fogják kapni – januárban – (NSZ, dec. 15.), miután a Párizsból hazaérkező miniszterelnök feltehetőleg megosztotta vele új felismerését, melyet szombaton aztán a rádióban is elmondott („az emberek gondjaival törődni kell”); 24 órán belül koncepciót váltott. Azoknál a tárcáknál, ahol elfogyott a pénz, megpróbálnak még az év hátralévő két hetében valamilyen finanszírozási formát találni, hiszen természetes, hogy az emberek még az ünnepek előtt szeretnének hozzájutni a nekik törvényesen járó illetményhez – mondotta csütörtökön.

Kisült, hogy pótköltségvetés ide, indoklás oda, jó néhány tárca – így a honvédelmi s a tőle méltán elvárható szociális érzékenységgel a népjóléti – már rég kifizette a 13. havi béreket. A kormány tehát sutyiban már törődött legalább a minisztériumi emberek egy részének a gondjaival. (Ezek szerint a nagy kormányspórolás, sírás-rívás közepette ennyi pénz búvik meg a tárcák homályos zugaiban? S mennyivel tisztább lesz a helyzet, ha létrejönnek – ahogyan legújabban Szekeres MSZP-alelnök és parlamenti frakcióvezető felvetette – a pártszempontból tiszta minisztériumok. Fehéren-feketén kiderül majd, hogy hol tudnak gondoskodni az ő népükről, és hol nem.)

Butácska tűzoltó, balett-táncos és kőfaragó az, aki ebből az esetből nem tanul, s nyomorúságos panaszaival eztán máshoz fordul, nem pedig egyenest a miniszterelnökhöz. Lám, ő mindent elintéz. Tán még a népszerűségi indexe is megindul fölfelé, tán még elébe is vág szívtelen belügyminiszterének. Csak az a baj, hogy az ország súlyos gondjainak megoldásában nem talál igazi társra a koalíciós partnerben. A szabad demokraták ugyanis – mint Horn Gyula mondta máskor – nem szívesen vállalják a szükséges, ám népszerűtlen intézkedéseket.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon