Skip to main content

Erőcentrum

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A fővárosi rendőrök jelentősebb csoportjai ismerkedtek az alternatív szórakozóhelyek világával és közönségével a hét végén. Az ismerkedés pénteken este 11 óra után kezdődött a Narancs Alapítvány Egocentrumában, a Lőrinc pap téren. Az Egocentrumban ilyenkorra általában elül már a hangzavar, nem is szokták őket feljelenteni a környékbeli lakók, de ez a péntek kivételes nap volt. Este tizenegy után is bömbölt az AC/DC, telt ház volt, kb. 250 pár dobhártya feszült a decibelek nyomása alatt.

Először tíz rendőr érkezett, de nem a csendháborítás beszüntetése végett, hanem átfogóbb szándékokkal. Megkérték a Digó becenévre hallgató mikrofontulajdonost, hogy jelentse be a zárórát. Digó átadta a mikrofont a rendőröknek, hogy jelentsék be ők a zárórát. Bejelentették. Digó visszavette a mikrofont, és tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a zárórát a rendőrség rendelte el. Digó megérdeklődte, hogy van-e a rendőröknek valamilyen papírjuk arról, hogy nékik itt intézkedniük kell. Az intézkedő közegek nem vették jó néven ezt a kérdést. Digót megbilincselték, elvezették, s a későbbiek folyamán kissé megverték. A Magyar Narancsnál dolgozó kollégánknak, Kovács Imrének is jutott néhány pofon. Időközben a rendőrök száma megsokszorozódott, a vendégeket csatárláncban kiszorították a térre. Kiss Tamás, az Egocentrum egyik vezetője jegyzőkönyv felvételét szorgalmazta. Indítványát elvetették. Nem készült jegyzőkönyv sem a helyszínen, sem később az őrszobán. A begyűjtött fiatalokat az éjszaka folyamán elengedték anélkül, hogy bármit is aláírattak volna velük.

Másnap este ismét megjelent 40-50 rendőr, ismét kihajtották a vendégeket az Egocentrumból. Ezúttal Fodor Gábor országgyűlési képviselő is jelen volt. Fültanúk szerint, amikor az ifjú képviselő átnyújtotta a személye iránt érdeklődő rendőrnek a képviselői igazolványát, az a figyelemre méltó kérdés hangzott el, hogy: „Mi a f…t csináljak ezzel?”

A történethez hozzátartozik, hogy az Egocentrum működési engedélye nincs egészen rendben, mint ahogy a fővárosban igen sok háborítatlanul működő vendéglátóipari egység működési engedélye sincs egészen rendben, mert vannak olyan Köjál-előírások, amelyeknek számos esetben lehetetlen eleget tenni. Csakhogy egyrészt, ha ennek alapján járnak el az Egocentrummal szemben, akkor is kellene ehhez valamilyen önkormányzati határozat, ilyen pedig nincs. Másrészt az Egocentrumot, ha akarnák és tehetnék, nap közben is lezárhatnák két rendőrrel, felhajtás nélkül. Igaz, hogy az úgy nem volna olyan érdekes.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon