Skip to main content

Fülzárlat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Holt műsorok szelleme kísérti az alelnököket


Előző számunkban közreadtuk a Magyar Rádió alelnöke által pusztulásra ítélt műsorok listáját (Csendpróba, Beszélő, 1993. január 30.). „A listával kapcsolatban meg kell említenünk mint bizonytalansági tényezőt, hogy nem minden műsor van ott, ahonnét a tervezet ki akarja söpörni…” – figyelmeztettük az olvasót már a múlt héten. Azóta volt időnk, hogy egy kicsit utánanézzünk a dolgoknak.

A dr. Csúcs László alelnök úr által az érdekvédelmi szervezeteknek átadott dokumentumok szerint az új műsorstruktúrában más műsorok váltják fel a Kossuth középhullámán 15.55-kor a Mellényzsebet, 16.20-kor a hétfői Popregisztert, a keddi Rockújdonságokat, a szerdai Slágermúzeumot, a csütörtöki Filmzenét és a pénteki Pillantást az európai diszkókba, nem lesz pénteken a Petőfin 15.05-kor „Ki nyer ma?”, s nem lesz szombaton este kilenc után Tea hármasban és Akit érdekel. Nos, a felsorolt műsoroknak az a közös jellemzőjük, hogy már a műsorstruktúra tavaly májusi átigazítása óta nem léteznek vagy nem ott, ahonnét az alelnök úr el akarja mozdítani őket. Mint ahogy a Petőfin sincs vetélkedő szombaton 11 órakor. A Kossuth délutáni programjából például nem a felsorolt kultúrszutykos (pop-, rock-, diszkó-) műsorok szorulnának ki, hanem a Zenefórum (a Házimuzsikával, a Népzenei Híradóval, A hét muzsikusával, a Muzsikusportréval). A Zenefórum úgy szűnne meg, hogy az alelnök úr és titkos tanácsosai nyolc hónap alatt észre sem vették, hogy létezik. Csak sutyorogtak, tervezgettek, hosszú hónapokon át érlelgették a koncepciót, s közben nem (meg addig sem) jutott idejük rádiót hallgatni vagy legalább rádióműsort böngészni.

Az alelnök úr az Össztűzben azt nyilatkozta, hogy a műsorstruktúra folyamatos felülvizsgálatáról szó sem volt, az csak „egészen parányi részekben” változott. Csak az a kérdés, hogy ezt az alelnök úr honnan tudja.

Ellentétben a műsorstruktúrával, amely csak „egészen parányit” módosult, a „hallgatottsági index igen jelentősen csökkent… igaz ez a Kossuthra, a Petőfire, talán legkevésbé a Bartókra”, ezt „a közvélemény-kutatás adatai egyértelműen alátámasztják” – mondta ugyanabban a tévéműsorban ugyanaz az alelnök.

Nos, a Magyar Rádió műsorainak hallgatottságát mérő Gallup Hungária adatai szerint (Magyar Hírlap, 1992. december 8.) leginkább a Calypso hallgatottsága csökkent (21 százalékkal), amelyet nem érintett a műsorszerkezet változása. A Kossuth hallgatottsági indexe 1991 szeptembere és 1992 szeptembere között 7 százalékkal, a Petőfié 4 százalékkal csökkent, a Bartóké semennyivel. Ez az „igen jelentős” csökkenés azt jelenti, hogy egy nagykorú átlagpolgár naponta 4 (azaz négy) perccel kevesebbet hallgatja a Kossuthot és 1,5 (azaz másfél) perccel kevesebbet a Petőfit.

Talán az alelnök úr és kísérete rontják le az átlagot.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon