révész

Vissza a főcikkhez →

A Magyar Rádió és a Magyar Televízió eltávolított elnökeit 1990-ben az összes parlamenti párt egyetértésével jelölték posztjukra. A kinevezési törvényben érintett harmadik intézmény, a Magyar Távirati Iroda vezetőjével kapcsolatban nem volt előzetes egyeztetés. Pályázatot írtak ki, a pályázat leadási határidejét egy ízben meghosszabbították, és a pályázati feltételeket rászabták Oltványi Ottó személyére. Oltványi kijelölt győztes volt, a kormányzó koalíció iránt messzemenően lojális vezető, akit Gombárral és Hankiss-sal ellentétben senki nem gátolt abban, hogy átalakítsa a rábízott intézmény elavult struktúráját, és a legkülönbözőbb vállalkozásokkal igyekezzen javítani annak anyagi helyzetét.

Az MTI működését – a MIÉP kivételével – minden jelentős politikai erő megnyugtatónak találta. Tavaly a kormányfő az Országgyűlés kulturális bizottságának nagy többséggel, ellenszavazat nélkül meghozott határozatát figyelmen kívül hagyva nem két, hanem egy évvel hosszabbította meg Oltványi megbízatását. A megbízatás lejárt, s a kormányfő Oltványi Ottó helyett Alexa Károlyt jelölte az MTI vezérigazgatójának. Oltványi ellen bizonyára az szól, hogy az MTI munkatársai elfogadták őt, nem került ellentétbe számottevő politikai erőkkel, sem a sajtóval, sem az MTI működése szempontjából fontos más intézményekkel, ő indította el azt az átalakítási folyamatot, amelyet most tovább kellene vinni, és ért ahhoz, amivel az MTI foglalkozik. Alexa mellett az szól, hogy az MTI munkatársai ellenérzésekkel fogadják őt, hogy pártja iránt szenvedélyesen elfogult publicistaként és lapszerkesztőként szembekerült már a számottevő politikai erők többségével, sokszor támadta a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróságot, a közvélemény-kutatókat, a sajtót mint olyat és más, az MTI működése szempontjából fontos intézményeket, és nemigen ért ahhoz, amivel az MTI foglalkozik. Ezzel szemben, ha kinevezik, nem foglalkozhat majd semmivel, amihez ért.

A kádári kontraszelekció után lassan megismerjük az antalli rekontraszelekció logikáját is. A kérdés csak az, hogy ebben a mostani esetben mi a tét. Mondjuk, meg lehet szüntetni azt a lehetőséget, hogy az MTI Országos Sajtószolgálatán keresztül bármilyen bejegyzett szervezet bármilyen közleményét csonkítatlan szöveggel eljuttathassa a sajtóhoz – bár a jelölt az első baljóslatú nyilatkozata után többször is kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt a lehetőséget fenntartja. A kormány jelentősebb ellenfelei a jelentősebb lapokhoz úgyis el tudják juttatni a mondandójukat, csak a megyei lapokhoz nem. Az MTI hírszolgáltatásában is lehet módosítani bizonyos arányokat, hangsúlyokat, de ez a mozgástér nem túlságosan széles.

A személycsere abszurditásához képest a tét kétségkívül kissé súlytalan. Lenne. Ha valóban (csak) az MTI-ről lenne szó. De itt sokkal inkább a köztársasági elnökről van szó. Tudniillik arról, hogy ne maradhasson ő a kormányfő kontrasztjaként olyan közjogi méltóság, aki megőrzi tartását, nem enged bizonyos elvekből, és méltósággal keresztüllábol a ráárasztott mocsoktengeren.

A köztársasági elnök előtt két rossz döntési lehetőség állt. Alexa kinevezése után már nehéz azt mondani, hogy az elnök úr (egyébként joggal és törvényesen) a közszolgálati tájékoztató intézmények alapvető funkcióinak ellátását veszélyeztető személyeknek tekinti azokat a jelölteket, akik csak a kormánypártok bizalmát bírják. (Nahlikkal és Csúccsal kapcsolatban a kormányfő annak idején azt állította az elnöknek, hogy nekik nem lesz politikai szerepük az MR és az MT irányításában.) Ha pedig Göncz Árpád nem nevezte volna ki Alexát, akkor egy olyan ügy kapcsán, amelynek a tétje a nagyközönség számára nem igazán érzékelhető, ismét magára rántotta volna a mocsoklavinát, őt tették volna felelőssé azért, ha Oltványi megbízatásának lejárta után interregnum keletkezik az MTI-ben, és nem a kormányfőt, aki e határnap előtt két munkanappal terjesztette be javaslatát, őt tették volna felelőssé a két közjogi méltóság közötti harc kiújulásáért.

A köztársasági elnök és a politikai nyilvánosság szempontjából mindkét döntési lehetőség rossz volt, a miniszterelnök szempontjából mindkettő jó. Jól ki volt ez találva.

• Belföld