Skip to main content

Pereskereskedés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Amikor január vége felé Nahlik Gábor a vádlottak mindenféle bizonyítási javaslatának visszautasításával néhány óra alatt lefolytatta a tárgyalást Bányai Gábor és Nagy László fegyelmi ügyében, amelyben ő volt a feljelentő, a felolvasott ítéletben összekeveredtek a nevek. Bányaiból László lett, Nagyból meg Gábor, a tárgyalás folyamán időközönként összekeverték, hogy melyik vádponttal vádolják az egyik vádlottat és melyikkel a másikat, olyan vádakat ismételgettek, amelyekkel kapcsolatban az ügyészség a vizsgálat megindítását is jogszerűtlennek tartotta… szóval akkor azt gondoltam, hogy ebben a médiaháborúban most már a pörös felek nem tudnak nekem meglepetést okozni.

Rosszul gondoltam: tudnak. Hogy a Nahlik úr személyében megtestesülő Magyar Televízió mint alperes szeretné elveszíteni a Pálfy G. István által ellene indított pert, az természetes. Hogy a tisztelt bíróság nem látja igazolva azt, hogy A Hét és a Híradó főszerkesztője felmondta volna az együttműködést a főnökével, azon nyílt levél alapján, amelyben Pálfy úr kijelenti, hogy soha a büdös életben nem áll szóba Hankiss Elemérrel, ez sem igazán meglepő. Azóta biztos nem, amióta a munkaügyi bíróság visszahelyezte Chrudinák Alajost a posztjára, nem találván elegendő oknak az áthelyezésére „A rágalmaiért bíróság előtt kell felelnie” című, Hankissnak szóló nyílt levelét, melynek becsületsértő kijelentéseiért éppen a minap kellett felelnie a bíróság előtt.

Még az sem tudott meglepni igazán, hogy Nahlik alperes és Pálfy felperes megállapodott abban, hogy az általuk összeválogatott, kizárólag kormánypárti újságírókból (Beke Györgyből, Lőcsei Gabriellából, a világszövetség lapjának főszerkesztőjéből, dr. Giczy György kereszténydemokrata képviselőből) és a Szerzői Jogvédő Hivatalnak a művelődésügyi miniszter által kinevezett főigazgatójából álló bizottság fogja elbírálni, hogy Pálfy G. elkövette-e munkája során azokat a súlyos etikai vétségeket, amelyeket Hankiss Elemér a terhére rótt, és ennek a bizottságnak az állásfoglalását a bíróság perdöntőnek tekinti.

Az sem egészen váratlan fejlemény, hogy Csák Elemérnek nem akaródzik visszaadni a Híradó főszerkesztői trónusát volt főnökének, s szinte természetes, hogy a minapi fegyvertársak nyilatkozatháborúban állítják szembe a maguk semlegességét a másik elfogultságával.

No de azt, hogy Pálfy G. szerint a Csák Elemérnek – sok egyéb mellett – „A Hét megsemmisülésének” a tényével kellene szembenéznie, hogy Pálfy megfeledkezett arról, hogy Csáknak semmi köze sincs A Héthez, hogy kiszaladt a fejéből, ki szerkeszti őhelyette a vasárnapi politikai altatót –, hát ezt azért nem gondoltam volna.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon