Skip to main content

A Roma Parlament levele

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nagy Ferenc József
tárca nélküli miniszterhez

Tisztelt Miniszter Úr!

A magyarországi cigány lakosság az országban élő nemzeti kisebbségekkel együtt felfokozott várakozással és bizakodással követte a rendszerváltozás eseményeit. E felfokozott várakozásról – amely szerint a Magyar Köztársaság képes lesz szakítani hosszú évtizedek kisebbségellenes gyakorlatával, és biztosítja a kisebbségek jogvédelmét, valódi lépéseket téve a kisebbségvédelem területén is a jogállamiság megteremtéséért, a faji megkülönböztetések gyakorlatának felszámolásáért – még nem kell véglegesen és csalódottan lemondanunk.

Az eltelt két év alatt keserű arculcsapások érték a cigányságot. A szociális létbizonytalanság súlyosbodásával, az egész etnikumot megrázó munkanélküliséggel, a faji előítéletesség és diszkrimináció zabolátlan továbbélésével a rendszerváltozás legsúlyosabb terhei a cigányságra zúdultak. Túl azon, hogy a Magyar Köztársaság nem tett lépéseket a cigányság áldozathelyzetének megváltoztatásáért, az egyik legmegalázóbb és legfélelmetesebb lépése a kormányzatnak az volt, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal cigányügyekért felelős vezetőjének személyében azt a Báthory Jánost nevezte ki, akinek az elmúlt tíz-tizenöt éves cigányságot érintő tevékenységét a leghatározottabban visszautasítjuk, mert azt cigányellenesnek, kisebbségellenesnek tapasztaltuk és tapasztaljuk jelenleg is.

Báthory János a legmesszebbmenőkig kiszolgálta az MSZMP cigánypolitikáját, hozzájárulva a cigányság tragikus jelenének kialakulásához.

A Roma Parlament vezetése a megalakulása utáni első hetekben felkereste a Nemzeti és Etnikai Hivatal elnökét, Wolfart Jánost, és ismertette az elnökkel Báthory János tevékenységéről kialakított álláspontját. Felszólítottuk, szüntesse meg azt az állapotot, amelyben a magyar kormány tisztségviselője gyakorlatilag „cigányügyi miniszterként” cigányságellenes tevékenységet folytathat.

(Báthory János főtanácsos a hivatal elnökhelyettesi beosztásába került.)

Báthory János rendszerváltás előtti és utáni cigánypolitikai tevékenységét a leghatározottabban visszautasítjuk, és beosztásából azonnali eltávolítását követeljük.

Nincs demokrácia abban az országban, ahol a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete, a döntést hozó fórumokban való érdekérvényesítő lehetősége, kisebbségi jogainak garantálása és védelme nem létezik, és nincs demokrácia abban az országban, ahol egy adott kisebbségnek – a cigányságnak – még annyi joga sincs, hogy védekezni tudjon azellen, hogy cigányságellenes kormányzati tisztségviselők alakítsák és befolyásolják az etnikum társadalmi jövőjét.

Zsigó Jenő
szóvivő

Osztojkán Béla
főtitkár

Horváth Aladár elnök










A kormánypárt illetékesei nem ebből a levélből értesülnek először arról, hogy milyen szerepet vitt a pártállami időkben Báthory János. Ez az úr írt bizalmas előkészítő anyagot a magyarországi cigányság politikai helyzetéről 1989 nyarán az utolsó kongresszusára készülő MSZMP számára. Ebben arra inti az állampártot, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel szorítsa vissza az „ellenzék befolyása alatt álló” cigány szervezeteket, és a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségét tekintse a cigányság hivatott szószólójának, mivel ebben a szervezetben érvényesül a párt befolyása, és ebben találhatók nagy számmal párttagok.

Amikor ez a tanulmány megszületett, Báthory urat már az MDF is szakértőjeként tartotta nyilván. Amikor telefonon érdeklődtem Für Lajosnál 1989 júniusában, hogy ki képviselhetné az MDF-et a Phralipe Szolidaritási Napján, Báthory János nevét említette.

1989 őszén a Phralipe vezetői az MDF székházában Csoóri Sándor, Csengey Dénes, Furmann Imre és mások társaságában felolvasták Báthory tanulmányának védhetetlen állításait, és közölték, hogy az ő személye a nem pártszervezésben létrejött cigány szervezetek számára elfogadhatatlan. Ennek tudatában nevezték ki Báthoryt 1990 tavaszán a posztjára.

Hága Antónia 1990 decemberében a cigányság helyzetét érintő interpellációjában a kormánypárti képviselők zúgolódása közepette már elmondta egyszer a nyilvánosság előtt is azt, amiről a fenti levél szól: „A kormánynak ez a hivatalos cigánypolitikai ideológiája nem más, mint az MSZMP hivatalos cigánypolitikai ideológiája volt, hiszen a fő ideológus, Báthory János, ugyanaz a személy, aki eddig gyártotta ezt az ideológiát.”






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon