Skip to main content

Micimackó és a zsandárok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Jogilag

Németh Vova, a kávéház gazdája: „Valóban, a működési engedélyünket bevonták, azt mondták viszont, hogy mint kulturális rendezvényeket tartó hely nem vagyunk kötelesek szeszárusítási engedélyt kérni akkor, ha alkalmi rendezvények vannak. Na most, nálunk az év 365 napján vannak rendezvények, így gyakorlatilag napról napra üzemelünk. Ez egyelőre egy kibúvó a jogszabály alól, mely bármikor támadható. Eddig erre nem került sor, viszont megbüntettek minket 10 000 Ft-ra a környéken végzett zajszintmérés nyomán, s ez az összeg bármikor ismételhető. Mi az előző mérés óta elvégeztünk néhány zajszintcsökkentő beruházást, de most a VIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal arra akar bennünket kötelezni, hogy egy kb. 50 000 Ft-ra rúgó ellenőrző mérést fizessünk ki. Mi a mérésnek nagyon szívesen alávetjük magunkat, de ezt az összeget nem tudjuk állni. Úgy gondoljuk, hogy a bizonyítás ebben az esetben a hatóság vagy a feljelentő dolga lenne.”

Rendőrileg

A kávéház körüli vizsgálódások nem merülnek ki a zajszint mérésében. November 15-én a rendőrség szánta el magát, hogy alaposan körülnézzen a klub háza táján. Ezen a pénteken 23 óra tájban a mulató vendégei, illetve az éppen érkezőben lévők nem kicsiny csapata meglepődve vette tudomásul, hogy a bejáratot egy egyenruhás rendőr állja el, s nem enged be senkit. Kivételt még a mulató aznap esti pultosával sem tett. A főtörzsőrmester úr keményen állta a kérdezők rohamát, nem lehetett kihúzni belőle ottlétének okát. Ezalatt húsz civil és négy egyenruhás társa több gépkocsival lezárta a Mikszáth tér valamennyi kijáratát, s az imigyen rendőrgyűrűbe zárt, hétvégi kikapcsolódásra váró tömeg nem kis megrökönyödésére igazoltatni kezdett. Akik túlestek az igazoltatáson, felszólíttattak, hogy hagyják el a teret, az újonnan érkezőket pedig megkérték, hogy az intézkedés végéig ne menjenek oda. Az igazoltatást ruházatátvizsgálás is kísérte, ami a motozástól abban különbözik, hogy a rendőr nem nyúl az állampolgár ruházatához, csak megkéri őt, hogy ürítse ki a zsebeit. Kormos János hadnagy úrtól megtudtuk, hogy erre azért van szükség, mert elképzelhető, hogy az állampolgárnál az intézkedő rendőrt esetleg veszélyeztető tárgy lehet. A kávéházba egy jó órán keresztül nem lehetett belépni, ezalatt folytak az igazoltatások. Hogy mi is történik tulajdonképpen és miért, arra csak akkor lehetett választ kapni, amikor a Fekete Doboz munkatársai a helyszínre érkeztek. Nekik az intézkedő rendőrök parancsnoka elmondta, hogy a kábítószercsoporttól vannak, s hogy amit csinálnak, az nem más, mint rutin igazoltatási munka. Ez ügyben a hideg éjszakában toporgó szórakozni vágyók közül többen kétségeiknek adtak hangot, mondván, hogy a téren parkoló francia büfékocsi kutyákkal való átkutatása aligha minősíthető egyszerű igazoltatásnak Scheidt Imre alezredes úr, a BRFK Gazdaságvédelmi Osztály Idegenforgalmi Alosztály Kábítószercsoportjának vezetője:

„– 1990 óta több közérdekű bejelentést kaprunk a lakosságtól, a fogklinikától (a Mikszáth teret a Baross utcai oldalon határoló épület), mi magunk pedig felkerestük a Piarista Gimnáziumot, tekintve, hogy ez az intézmény is a téren van. Ezekben a bejelentésekben kábítószerhasználat gyanúja is megfogalmazódott. Saját adataink szerint a téren ismert fogyasztók tűntek fel. A november 15-i akcióval ezt a helyzetet akartuk tisztázni.”

– Ha kábítószerárusokat vagy fogyasztókat akartak elfogni, a módszer, amit használtak, nem tűnik igazán célravezetőnek. Az embernek az ágyúval való verébvadászat jut az eszébe. Ekkora készültség láttán nyilván eldobja vagy eldugja a kábítószert az érintett személy, nem fogja megvárni, míg megtalálják nála. Az is különös, hogy a bejárat előtt ácsorgókat igazoltatják, a bent lévőket pedig nem.

– Az akció során nem a Tilos az Á kávéházról volt szó. Az intézkedés nem a kávéház ellen irányult, velük nem volt semmi bajunk. Mi a téren tartózkodókra voltunk kíváncsiak. Az intézkedés független volt a szórakozóhelytől.

– Mi volt az akciójuk eredménye?

– 107 személyt igazoltattunk. Azoknál, akiknél nem volt igazolvány, elfogadtuk, ha a társaságukban lévők igazolták őket. Kábítószert sem a személyek, sem pedig a tér és az ott parkoló kocsik kutyával való vizsgálatánál nem találtunk ilyenformán választ kaptunk a kérdésünkre, mely a közérdekű bejelentések nyomán megfogalmazódott. Egy fiatalkorú személyt elszállított a mentőszolgálat, mert részeg volt. Senkit nem állítottunk elő, és senki ellen nem történt feljelentés.

A rendőri intézkedés eredménye tehát biztató, hiszen a híresztelésekkel ellentétben 107 ember közül egynél sem találtak kábítószert. Mégis, maradtak azért rossz érzések az akció nyomán.

Németh Vova: Én úgy gondolom, hogy az, ami itt múlt pénteken történt, hogy a rendőrség ide 4-5 gépkocsival és 20-30 nyomozóval beállított, ez a demonstratív fellépés semmi esetre sem felelt meg annak a célnak, hogy itt esetleges narkóárusokat kapjanak el. Félreértés ne essék, tényleg nem kívánom védelmembe venni a narkóárusokat, de ez az intézkedés másra nem volt jó, mint hogy bennünket, a Tilos az A-t és az idejárókat megijessze, elriassza. Engem mélységesen elkeserít ez az eljárás.

Eszmeileg

– Milyennek látod a jövőtöket mindezek után?

– Nézd, létezik ebben az országban egy Új Hölgyfutár nevű avantgárd folyóirat, ami ellen támadást intéztek, létezik a Tilos az Á, amit szintén ebbe a gondolati világba sorolok, létezik egy Tilos Rádió, létezik a könyvkiadásban és terjesztésben a Katalizátor Iroda, amely szintén egy öntevékeny civil szerveződés. Ezek a kezdeményezések a nem feltétlenül pénz- és politikaorientált, alternatív gondolkodásnak a megnyilvánulásai és ezért jelen pillanatban még annyira kilógnak a formálódó társadalomból, hogy sajnálatos módon tolerancia hiányában, régi rendelkezések, beidegződések alapján könnyen támadhatóak. Igen szomorú, hogy ilyen törekvések folyamatosan jelen vannak. Ami a jövőt illeti, én mégis úgy látom, hogy iszonyatosan nehéz meccsen, de nyerni fogunk.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon