Varga Kristóf

Nyomtatóbarát változat

Az önvédelmi szervezetek munkájáról beszámoló szónokoktól megtudhattuk, hogy munkájuk igen eredményes, különösen a kisebb településeken. A vagyon elleni bűncselekmények száma drasztikusan csökkent azokon a helyeken, ahol polgárőrség működik. Ez egybevág a külföldi tapasztalatokkal. Hallhattuk, hogy Kanadában például a biztosítótársaságok akár 25 százalékos engedményt is hajlandóak adni a lakás biztosítási díjából, amennyiben a területen polgárőrség működik.

A polgárőrség jó dolog – lehet. A szerveződés alapja az egyesülési jog, a polgárok alapvető szabadsága arra, hogy egyesületeket alakítsanak bármely törvénybe nem ütköző cél érdekében. E cél lehet magunk és polgártársaink életének, javainak védelmére is. Az önvédelem jogát – akár az egyesülését – minden jogállamban törvény biztosítja. A fentiek értelmében az önvédelmi csoportok létrehozása nem is igényel külön törvényi szabályozást.

Liberális körökben megoszlanak a vélemények az önvédelmi csoportokról. Némelyek úgy vélik, hogy e csoportokban a polgárok csupán alapvető jogaikat gyakorolják. Mások attól tartanak, hogy a polgárőrséget, tevékenysége során a rendteremtő agresszivitás önmagát gerjesztheti. E véleménykülönbségeket tükrözte az SZDSZ országos tanácsának három hónappal ezelőtt megrendezett vitája a polgárőrségekről – hiszen számos szabad demokrata alapító tagja a lakóhelyén működő önvédelmi csoportnak. Kisebb településeken nagyobb a rokonszenv a polgárőrségek iránt, s ennek megfelelően támogatják őket az önkormányzatok is – jelezte a vita. A városokban és főképp Budapest belterületén működő önvédelmi csoportok megítélése kevésbé egyértelmű. Egyes szabad demokraták, köztük budapesti polgármesterek is, tevékenységüket egyenesen veszélyesnek ítélik.

Abban azonban többé-kevésbé minden szabad demokrata egyetért, hogy polgárőrként nem akarnak hivatalos személy, önkéntes rendőr vagy nemzeti színekbe öltöztetett munkásőr lenni. Technikai segítséget, tapasztalatokat, információt kérnek és várnak a rendőrségtől, függeni azonban nem akarnak semmiféle hatósági közegtől.

Ehhez hasonló szellemben szólt az ÖSZOSZ közgyűlésén Kopácsi Sándor is. Budapest egykori rendőrfőkapitánya, aki 1956-ban a forradalom oldalán állt, s ezért életfogytiglani börtönre ítélték, szabadulása után Kanadába költözött: a lakossági önvédelem, a „szomszédvigyázás” eszméjét onnan hozta haza. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy a polgárőrség fegyver és kényszerítő eszközök nélküli szervezet.

Véleményét azonban nem mindenki osztotta. Markos György, az elnökség tagja például igen haragosan nyilatkozott azokról, akik az „íróasztal mögött ülve döntik el, hogy ne legyen halálbüntetés”, s nem különben azon szociológusok sirámairól, akik szerint a bűnöző azért bűnözik, mert kiskorában hegedűtokban aludt. Markos úr tehát nem szimpatizál sem az íróasztallal, sem a hegedűtokkal, s ebből kifolyólag egységes igazolványt, egyenruhát, hatósági jogkört és fegyvert követel a polgárőrségnek. A többi hozzászólót hallgatva úgy tűnt, hogy a többség nem kíván fegyvert, de az intézkedési jogkörre igényt tart. Zsombor József alelnök szerint ez egy szűkített intézkedési jogkör lenne, mely bizonyos esetekben igazoltatási, visszatartási, illetve bekísérési jogosítványt adna.

Ez a „bizonyos” szó az, amire hegyeznie kell a fülét a szabadelvű polgárnak, hiszen előfordulhat, hogy a polgárőr olyan helyzetet is „bizonyosnak” nyilvánít, ami valójában nem az. Lehetőség nyílna az önbíráskodásra, s végül a polgárőrt a rossz emlékű önkéntes rendőrtől már csak az igazolványáról hiányzó csillag különböztetné meg.

Boross belügyminiszter úr (akinek nem lehetnek olyan rossz emlékei az önkéntes rendőrökről, hiszen az ő beleegyezése nélkül aligha próbálhatta volna újjászervezni ezt a testületet ez év tavaszán az országos rendőrfőkapitány) beszédében hitet tett a polgárőrség mellett, a jogosítványok kérdésében pedig úgy foglalt állást, hogy bár ezekre szerinte is szükség van, a jelenlegi politikai-társadalmi helyzetben nehéz volna keresztülvinni egy ilyen javaslatot a parlamentben. Türelemre intette a közgyűlést, mondván, hogy a későbbiekben, amikor a szervezet már gyakorlottabb, már bizonyított, újra elő lehet venni ezt a kérdést.

Reméljük, hogy a miniszter úrnak annyiban mindenesetre igaza lesz, hogy a polgárőrök így jogosítványfosztottan is eredményesen végzik majd munkájukat a nyugalmasabb idők eljöveteléig.

• Belföld