Faragó Katalin, Koncz Imre

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Ez év elején nagy vihart kavart a Beszélőben megjelent A megalvadt struktúrák avagy az elit nem vész el, csak… című tanulmányod. Úgy tűnik, gondolataid akkor visszhang nélkül maradtak az SZDSZ-vezetők köreiben. A párt jelenlegi politikai válsága ismét felszínre hozott olyan kérdéseket, amelyekkel ebben a tanulmányodban foglalkoztál. Hogyan látod jelenleg az SZDSZ tagságának helyzetét? Mi okozhatta a szervezetben érzékelhető elégedetlenséget?

Tellér Gyula: Az SZDSZ tagsága két jól megkülönböztethető szociológiai csoportból tevődik össze, az én számomra az SZDSZ problémái ebben a rendszerben rajzolódnak ki. Az egyik, az SZDSZ eredeti létrehozója, egy elsősorban budapesti és más városi értelmiségiből, vállalkozókból, szabad foglalkozásúakból álló csoport, amelyiknek elévülhetetlen érdemei vannak a politikai változás szellemiségének a kialakításában és őrzésében. Az bizonyos, hogy ez a csoport kevéssé volt és van kiszolgáltatva azoknak a szervezeteknek és bennük azoknak a hatalmi viszonyoknak, amelyek az előző rendszerből maradtak ránk és mindmáig fennállnak, és amelyeket én megalvadt struktúráknak nevezek.

Ez a csoport nagyfokú belső kohéziója, szellemi és anyagi függetlensége következtében kevéssé érzékeny az ezeknek a megalvadt struktúráknak a fennmaradásából adódó problémákra. A jelenlegi pártvezetés és kitűnő szakértői gárdája pedig főképpen ebből a csoportból kerül ki. Az SZDSZ tagságának nagy többsége azonban nem ebből az értelmiségi körből verbuválódik, hanem egy másik szociológiai csoportból.

Ők azok, akik a helyi társadalmak egyébként is mindig sokkal keményebb hatalmi viszonyaiba vannak bezárva. Ők igen keservesen élik meg a megalvadt struktúrák, a régi rendszerbeli hatalmi, elosztási és tulajdoni viszonyok fennmaradását.

A tagság ezen részének véleménye a Kádár-rendszer változatlan mikrostruktúráiról jellemzően eltér az előbbiekétől, mert ők kiszolgáltatottak, és úgy érzik, az SZDSZ is magukra hagyta őket. Szerintem ez a lemorzsolódás fő oka.

Beszélő: Milyen változást tartanál fontosnak az SZDSZ válságának kezelésére? Hogyan lehetne megakadályozni a pártot támogatók további lemorzsolódását?

T. Gy.: Nézetem szerint az SZDSZ-nek aktív politizálásba kellene (kellett volna!) kezdenie ezeknek a megalvadt struktúráknak a felbontása érdekében, mozgósítva hozzá azt a társadalmi erőt, amit e struktúrák kárvallottjai képviselnek. Az SZDSZ eredeti elképzelése szerint ezeknek a megalvadt struktúráknak a megbontását a piaci viszonyoknak kellett volna elvégezniük.

A másfél év tapasztalatai alapján azonban azt látom, hogy ez nem vagy csak nagyon csekély mértékben következett be. A régi hatalmi viszonyok tovább élnek vagy tulajdoni viszonyokká konvertálódva vészelik át a rendszerváltást.

Beszélő: Ezeket a gondolatokat a paksi frakcióértekezleten már felvetetted. Miért nem kaptak nagyobb teret? Mi lett a sorsuk?

T. Gy.: A fő kifogás az volt, hogy nincsenek olyan konkrét cselekvési lépések, amelyekre az általam javasoltak lefordíthatóak lennének: azaz a probléma gyakorlatilag nem oldható meg. A pártvezetés erre hivatkozva nem emelte be az SZDSZ gondolatkörébe a Pakson elhangzottakat. Véleményem szerint a lebontás ettől függetlenül azért mégis zajlik, csak éppen a kormánypártok és nem az SZDSZ szájaíze szerint. Gondoljunk a kárpótlásra, a szövetkezettel és az önkormányzati vagyonnal kapcsolatos törvényekre vagy az egyházi ingatlanok kérdésére, a privatizáció bizonyos eseményeire. Az SZDSZ kénytelen e lépésekre reagálni, amikor a kormány már lépett, de mindig utólag és ad hoc jelleggel. Az én kérdésem: miért ne lehetne előre egységes, rendezett programot alkotni a megalvadt struktúrák megbontására, kidolgozni a „liberális megoldást” ebben a tekintetben is? Ami lehetővé tenné az átmenet időszakában a tulajdonhoz jutás esélyeinek kiegyenlítését, a mikrostruktúrák hatalmi viszonyainak újrafogalmazását, a helyi közvélemény hatékony fórumainak kialakítását és sok minden egyebet. Bizony ezt meg kellett volna tenni, ebbe a szociális és politikai térbe tervszerűen be kellett volna hatolni.

Beszélő: Milyen változást tartanál fontosnak az SZDSZ vezetői válságának kezelésére?

T. Gy.: Mint mondtam: a két szociológiailag meghatározott csoport több tekintetben elkülönül egymástól, a megalvadt struktúrákhoz való eltérő viszonyuk pedig – más tényezőkkel együtt – fontos szemléleti különbséget teremt közöttük.

Olyan változásokat várok, amelyek nyomán a pártvezetésben a második csoport is megjelenik a maga érdekeivel, értékeivel és törekvéseivel. Ebből az is adódik, hogy bizonyos politikai tevékenységek súlypontja megoszlik vagy áttevődik a helyi csoportokhoz. Egyelőre az SZDSZ elfogadott uralkodó nézeteivel szemben nem könnyű más nézeteket megformálni. De nem volna szabad elfelejteni, hogy a pártot most meghatározó gondolatok sem egy csapásra, teljes fegyverzetben jelentek meg egykoron, hanem csiszolódtak, alakultak, érlelődtek. Ezt az esélyt a másik kör elképzeléseinek is meg kell kapniuk. Ami a vezetést illeti: még egyszer mondom, olyan vezetésre lenne szükség, amelyben valamilyen módon mindkét törekvés jelen van. Ennek a személyi összetételben is meg kell mutatkoznia.

Beszélő: Hogyan látod a Tölgyessy Péter személye körüli vitát?

T. Gy.: A mostani frakció vezetés és Tölgyessy Péter között a konfliktus körülbelül egy éve éleződött ki. Én annak idején, Tölgyessy leváltásakor nem vettem észre, hogy ennek politikai tartalma lett volna. Akkor ez egyszerű személyes konfliktusnak látszott. A jelen helyzetben azonban az érintettek pozícióját már az SZDSZ előbb említett két csoportja is befolyásolja.

Tehát már nemcsak arról van szó, hogy milyen személyi ellentétek és vetélkedések voltak vagy vannak Kis János és Tölgyessy, illetve Pető Iván és Tölgyessy között. A személyi ellentétek magukba szívják az egyéb ellentéteket is. Tölgyessy Péter – úgy látszik – egyebek között ezt a másik csoportot is képviselni kívánja, meg akarja jeleníteni és hivatkozik is rá a politikai küzdelemben. Ez fontos dolog, így nyert a személyes konfliktus fontos politikai tartalmat.

Beszélő: Mi a véleményed az elnökjelöltek körül folyó sajtóháborúról?

T. Gy.: Jobb lett volna, ha elkerüljük. Más kérdés, hogy volt-e rá lehetőség.

Beszélő: A vázolt pártszerkezetben hol helyezkedik el Dornbach Alajos?

T. Gy.: Dornbach a megítélésem szerint az első csoportot képviseli, de új módon. Programjának legfontosabb mozzanata az egység megőrzésére való törekvés. Kompromisszumkész, szerétre méltó, derűs személyisége sokat nyom a latban. Politikai álláspontjának rendszeresebb kifejtésére vagy harcos védelmére azonban a korábbi időkből nem emlékszem (talán az én hibám). Persze a másik két elnökjelölt is az egység megőrzésére vagy létrehozására törekszik. A kérdés nem az, hogy lesz-e egység, hanem az, hogy hol lesz az integráció centruma.

Beszélő: Sokszor elhangzik a fenyegetés, hogy amennyiben a második csoport reprezentánsa lenne az elnök, akkor a párt szakértő, liberális értelmisége kivonul az SZDSZ-ből. Tartasz-e a pártszakadástól?

T. Gy.: Tudomásom szerint nem a „második csoport” reprezentánsáról, hanem kimondottan Tölgyessyről van szó, de nem tartok tőle. Az ezzel való pletykaszintű fenyegetőzésnek szerintem csak taktikai tartalma van. Azt el tudom képzelni, hogy egyes emberek a háttérbe húzódnak, de a szervezett kivonulást elképzelhetetlennek tartom. Ennél azok, akikről szó van, sokkal felelősségteljesebb, komolyabb, bölcsebb – s ha úgy tetszik: keményebb – emberek.

Beszélő: Te vállalnál-e szerepet az új vezetésben?

T. Gy.: Nem vállalnék, nem készültem politikusnak, nincsenek sem vezetői képességeim, sem ambícióim.

• Vita