Faragó Katalin, Koncz Imre

Nyomtatóbarát változat

Embert próbáló feladatra vállalkozott a II. ker. Liberális Klubja. Egymás mellé ültette a három nagy szakszervezet (Liga, Munkástanácsok, MSZOSZ) egy-egy képviselőjét, hogy alkotó vitára vagy legalább közös pontok keresésére ösztönözze őket. A fórumon az MSZOSZ-t Schalkhammer Antal, a Ligát Őry Csaba, a Munkástanácsokat Palkovics Imre képviselte.

A hallgatóság nagy részét a szakszervezetek aktivistái és lelkesen jegyzetelő újságírók alkották. A munkavállalók széles tömegei ezúttal távolmaradtak az összejöveteltől, így őket legfeljebb a helyi SZDSZ-szervezet néhány még munkaviszonyban lévő tagja képviselhette. A Beszélő természetesen szintén jelen volt, s figyelt. Megfigyeléseink töredékeit adhatjuk most csupán közre. Az idézetek ily módon összefüggéseikből s szövegkörnyezetükből kiragadottak, önkényesen értelmezhetők lesznek, de szerintünk még ilyen töredékesen is érdekesek. Vigasztalja olvasóinkat az a tudat, hogy az összejövetel teljes videofelvétele szerkesztőségünk rendelkezésére áll.

Szakszervezeti rendszerváltozás

Schalkhammer Antal: Határozottan állítom, hogy Magyarországon az 1987–88. évi társadalmi-politikai felépítményben bekövetkezett folyamatok generálisan megváltoztatták a szakszervezeti struktúrát is. Lebomlott a monolitikus SZOT egységszakszervezeti modell, megvalósult a ’90-es kongresszuson az ideológiai-politikai pártoktól való függetlenség, a szövetségi elv. Az MSZOSZ nagy vívmányának tartom, hogy feladta deklarált alapfunkciói közül a lenini transzmisszió elvét, az MSZMP politikai irányvonalának követését és kiszolgálását. Egyetlen megtartott alapelve a klasszikus érdekvédelem és érdekérvényesítés.

Magyarországon a szakszervezeti pluralizmus makroszinten értelmezhető. Személyes véleményem, hogy én a szakszervezeti pluralizációt ágazati szakmai szinten nagyon nehezen tudom elfogadni.

Őry Csaba: A mi tapasztalataink szerint az MSZOSZ, mint régebbi típusú szakszervezet nem kezdeményezője volt a változásoknak, hanem annak a kihívásnak a követője, melyet a független szakszervezetek és munkástanácsok létrehoztak. Folyamatos és következetes akadályozója és fékezője ezeknek a változásoknak. Annyit változnak, amennyit feltétlenül muszáj, és addig mennek el, amíg muszáj.

Kettős irányú változást vélek felfedezni a szakszervezetekben. Egyrészt egy bomlást, eróziót, és ez nem valami vidámító. Másrészt pedig építkezést, egy lassú, keserves mindennapi tapasztalatokra épülő önszerveződést. A 2000 szakszervezet léte katasztrofális jelenséget tükröz. Ma már szinte lehetetlen a szakszervezeteknek egységesen fellépni, annyi van.

Palkovics Imre: Az úgynevezett 28-as törvény, melyről mindenki tudja, hogy az MSZOSZ azóta is bojkottálja, lett volna hivatott a független szakszervezetek működési feltételeit biztosítani. Ezek addig semmilyen anyagi támogatásban nem részesültek, de tudjuk, hogy az érdekvédelemhez pénz kell, méghozzá nagyon sok pénz. A rendszerváltozás éppen azért nem ment végbe, mert a pártok nem gondoskodtak arról, hogy ez törvényes úton végbemehessen, hanem hagyták az egészet úgy ahogy van.

Vagyonvita

Sch. A.: Itt és most ki merem jelenteni, az MSZOSZ-ben tömörült szakszervezetek zöme nem véletlenül emelt vétót az Alkotmánybíróságnál a törvény nemzetközi konvenciókat sértő jellege és a szakszervezetek belső ügyeibe való beavatkozás tekintetében. Az egy rossz szöveg, hogy az előző 40-50 évben kényszerű szakszervezeti tagság volt. Az állam agyontámogatta a szakszervezeteket. Én kérem egy olyan szakszervezetnek vagyok az elnöke, amely 1988 óta három és fél kongresszust tartott. Állandóan meg kell vívnunk a politikai legitimitás kérdésével. Százéves a szakszervezetünk. A pénzeszközök és az ingó és ingatlan vagyon 90 százaléka 1948 előtti vagyona a bányászszakszervezetünknek. Itt mondom kérem a Liberális Klubban: a bányászszakszervezet százéves ágazati vagyonához senki nem nyúlhat, senki nem oszthatja el, csak a bányászszakszervezet tagsága. Mert soha nem kaptak az átkos, bűnös kommunista rendszerben egy kanyi fillér támogatást sem, sem az üdültetéshez, sem az ingatlanműködtetéshez, sem a szervezeti alapok működéséhez, hanem azt mindig a tagdíjból kumulálták.

P. I.: A 28-as törvényt egyszerűen képtelenség végrehajtatni, és ez valahol már az alkotmányosságot és demokráciát kérdőjelezi meg. Működhet egy társadalom demokratikus alapon, ahol egy törvényt ilyen módon lehet félresöpörni. Nem érvényesülhetnek azok a törvények sem, melyeket nagy örömmel vettünk annak idején – pl. az egyesülési törvény – ha a következő lépcsőben a létrejött szervezetek anyagi háttér nélkül életképtelenné válva elhalnak.

Ő. Cs.: Azt gondolom, hogy a törvényeket a jogállamban be kell tartani. Ha mi szakszervezetek is önkényesen értelmezzük a szabályokat, hogyan várhatnánk el, hogy a munkáltatók betartsák azokat. Ez egy öngyilkos politika, valamennyi szakszervezetet gyengíti, nemcsak az MSZOSZ-t. Ezért meglehetősen felelőtlennek tartom.

A szakszervezeteknek lehetnek nagyon komoly és határozott vitái egymással, de ha bízni akarunk egymásban, és közösen akarunk fellépni, akkor nem szabad mellébeszélni, és legalábbis nem célszerű hazudozni.

A politikamentesség kérdése

Sch. A.: A szakszervezetek politikai szervezetek, pártpolitikai, ideológiai függetlenség deklarálása mellett. Egyik társadalmi formációban sem lehetnek politikamentesek. Az MSZOSZ-ben is zászlót fog bontani egy szociáldemokrata-szociális-demokratikus-liberális baloldali szárny, ugyanakkor kialakul egy keresztényszocialista-kereszténydemokrata áramlat is.

Ő. Cs.: Tudomásom szerint egyetlen olyan szakszervezet van Magyarországon, mely egyértelműen elkötelezte magát egy párt mellett. Az MSZOSZ deklarálta azt, hogy saját parlamenti képviseletének az MSZP-t tekinti, az MSZP pedig deklarálta, hogy az MSZOSZ-t tekinti szövetségesének.

A pártpolitika és érdekvédelmi politizálás két egészen különböző dolog. Mi a magunk részéről pártfüggetlenek vagyunk, nem elvi alapon, hanem egyszerű és praktikus okoktól. Ha a pártok közötti háborúskodást primitív és kezdeti szakaszában beengedjük a szakszervezetekbe, akkor ez szétverheti az épülőfélben lévő szakszervezeteket. De azt sosem fogjuk megtagadni, hogy az SZDSZ volt az első párt, amely egyértelműen a független és szabad szakszervezetek mellett tett hitet.

P. I.: A munka világában megfogalmazódó törekvéseket és politikai érdekeket meg kell jeleníteni a törvényhozásban is. Ennek egyedüli érvényesítői a parlamenti pártok és képviselők lehetnek. A munkástanácsokról szólva gyakran, felvetik az MDF-fel való szoros együttműködés vádját. A munkástanácsok megjelenésénél az akkor szerveződő MDF magának tömegbázist keresve a munkások felé fordult. Megszólítva ezt a réteget, támogatta független érdekvédelmi szervezetek létrejöttét, és ehhez egy modellt – az ’56-os munkástanácsokat – ajánlott. Mint mára kiderült, sajnos ők sem tudták igazából, mit is kell ezen érteni. Kormányra kerülése után az MDF dilemma elé került: ha továbbra is támogatja ezt a szerveződést, könnyen rásütik a bélyeget, hogy saját szakszervezetet kíván létrehozni, ha nem támogatja, azoknak a rosszallását váltja ki, akiket korábban felbuzdított.

Munkatörvénykönyv

Sch. A.: Ilyen szégyenletes, a munkavállalókat kiszolgáltató munkatörvénykönyvnek nem lett volna szabad születnie. Nem értem, hogy a pártok miért nem léptek fel a parlamentben markánsabban, határozottabban, a munkavállalókat kiszolgáltatott helyzetbe hozó törvénykezés ellen. A munkatörvénykönyv alkotmánysértő pl. abban, hogy az alkotmány kimondja: a szakszervezetek összmunkavállalói érdekeket képviselnek. A munka törvénykönyv szerint a szakszervezetek csak a szakszervezeti tagságot képviselhetik. A kollektív béralku tekintetében számos jogosítványt elvett a szakszervezetektől, és közben nem rendezte az érdekegyeztetés makro-, mező- és mikrost-ruktúráiban való megállapodás törvényességi feltételeit. Minden bizonnyal alkotmánybírósági kifogást és vétót emelünk egy csomó kérdésben.

P. I.: Azt mondod, a Munka Törvénykönyve olyan, amilyen. Egyetértek veled. Én személyesen módosító javaslatokat nyújtottam be, esetenként pártommal szemben – nem jött be. Nem kaptam támogatást az MSZOSZ-től, nem jöttetek oda a Parlament elé verni a vasat, hogy igenis, ez a munkatörvénykönyv nem jó. Lett volna erre lehetőség az Érdekegyeztető Tanácsban, ahol hónapokig folyt ennek a vitája. Végül nincsen nagy eltérés az ÉT-ben elfogadott és a parlamentben elfogadott forma között. Én egyébként tartózkodtam a végszavazásnál. Egyes részkérdéseket, amelyekkel egyetértettem, megszavaztam.

Ő. Cs.: A munkatörvénykönyvben a szakszervezetek sok kérdésben elég komolyan együttműködtek egymással. Egyetlen kérdéskör volt, amelyet nem tudtak közösen képviselni. Ezek pedig a szakszervezetek mozgásterét megszabó cikkelyek. Miután ebben vitában állunk egymással, egy csomó kérdésben nem tudtunk megegyezni.

Szakszervezeti választások

P. I.: Meg kell mérettetnünk, és nem a szervezeteknek kell egymás közt a taglétszámon vitatkozni. Meg kell kérdezni a munkavállalókat, hogy eldönthessék, mely szervezeteket támogatják. A támogatás függvényében foglalhatjuk el azokat a pozíciókat – vagyonmegosztás kérdésében és az érdekegyeztetés mechanizmusaiban –, amelyek egy-egy szervezetnek járnak.

Ő. Cs.: A magyar szakszervezetek válságának legfontosabb és leglényegibb eleme egy bizalmi válság. Az igazi probléma az érdekvédelemben az, hogy hitelesek vagyunk-e, tudjuk-e garantálni azokat a megállapodásokat, amelyeket megkötöttünk. A bizalmi válság miatt az emberek nem hisznek ezekben a szervezetekben, mert nem áll mögöttük világos és egyértelmű erő, amitől a másik fél is azt gondolja, hogy a megállapodásokat be kell tartani. Tisztázni kell ezt a kérdést a választásokkal.

Sch. A.: Meggyőződésem, hogy az MSZOSZ meg fog erősödni a szakszervezeti választásokon.

Zárszó: Szakszervezeti szerep

Ő. Cs.: A szakszervezetnek a közös fellépés, a közös tárgyalás a feladata. Az emberek megszokták, hogy ez valamiféle segélyeket, üdülést elosztó hivatal. Lejárt az az idő, amikor azt kell kérdezni egy szakszervezettől, hogy mit ad.

A szakszervezet együttműködési forma. Nem várni kell tőle, hanem részt kell venni benne.

Az új munkatörvénykönyv gyengíti a szakszervezetek jogosítványait, de akár gyengíti, akár nem, nincs más lehetőség. Vagy még kiszolgáltatottabbak leszünk, vagy meg kell próbálni egymásért jótállva a közös fellépést, és kikényszeríteni azt, hogy a szerződéseket be is tartsák.

• Belföld