Skip to main content

Ki marad a szórásból?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Képviselőjelöltek 1990–1994


A Népszabadság február 7-i száma közli az 1990-ben legjobb eredményt elért nyolc párt jelöltlistáját. A szociáldemokraták listája még eléggé foghíjas, de a másik hét kis híján teljes. Mindenesetre alkalmas arra, hogy az 1990-es jelöltlistákkal összevetve érzékeltesse, hogy mennyire cseppfolyós a magyar politikai élet.

A hét legnagyobb párt (a parlamentbe bekerült hat és az MSZMP) 1990-ben összesen 981 jelöltet indított, választókerületenként átlagosan ötöt-hatot. Közülük 195-tel, választókerületenként eggyel találkozhat most ugyanott, ugyanolyan színekben a választópolgár. A választókerületek 28%-ában eggyel sem, 22%-ában kettővel; hárommal vagy néggyel mindössze 12 választókerületben. Máshol, más választópolgárok vagy ugyanazok más párt jelöltjeként persze még találkozhatnak néhányukkal, de nagy többségükkel már nem. A győztesek 54%-a tér vissza győzelme színhelyére, győzelme színeiben. (A győztesek egy része, pl. Maczó Ágnes, Wekler Ferenc, Király Zoltán, Palotás János, Horváth Béla, Mózs József, Pásztor Gyula, Balás István, Elek István stb. máshol vagy/és más színekben szerepel.) A vesztesek közül csak minden nyolcadik, próbálkozhat újra. A két legerősebb (párt)jelölt „visszavágójára” mindössze 19 kerületben – kilencből egyben – kerül sor.

Tábla: Képviselőjelöltek 1990–1994


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

 

Újra indul

 

 

 

 

 

győztes

vesztes

összesen

Más indul

1990–ben nem indult jelölt a kerületben

1994-ben (még) nincs jelölt

MDF

61

7

68

102

2

4

SZDSZ

23

19

42

124

2

8

FKgP

10

10

141

20

5

MSZP

1

29

30

143

2

1

Fidesz

2

7

9

64

87

16

KDNP

3

15

18

85

62

11

MSZMP

18

18

81

76

1

Összesen

90

105

195

740

251

46


Természetesen azok a pártok tartották, illetve tarthatták meg a legtöbb jelöltet, amelyek a legtöbb győztessel rendelkeznek. Az MDF 40%-ot (győzteseinek 54%-át, veszteseinek 13%-át), az SZDSZ 24%-ot (győzteseinek 61%-át, veszteseinek 14%-át). Menet közben mindkét pártból számos győztes távozott, de a legnagyobb veszteség természetesen a képviselői nagy részét kizáró FKgP-t érte. Az egyéni kerületből bejutott 11 kisgazda közül csak kettő maradt Torgyán pártjában. Egyikük sajnos nem érte meg a ciklus végét, és a másikuk sem ott indul, ahol négy évvel ezelőtt. Ennek a pártnak a jelöltjei cserélődtek ki a legnagyobb mértékben, csupán 6%-uk maradt meg a régi helyén! A Fidesznél ez az arány 10%. A parlamentbe be nem került fideszes jelöltek közül egyetlenegy tartotta meg 1990-es helyét. A másik három párt lényegében azonos arányban szerepelteti régi jelöltjeit (MSZP: 17%, KDNP: 16%, MSZMP: 18%).









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon