Skip to main content

Dolce vita / Nagy bukások / Az elveszíthetetlen csomag / A szocialista lista

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Dolce vita

Szeret Ön vadászni, kedves Beszélő-olvasó? Ha örömét leli benne, hogy szakavatott alkalmazottak elszállítsák oda, ahol vadállatok tartózkodnak, kezébe nyomjanak egy puskát, és Ön mint sportember az állatokba durranthat; majd visszaszállítsák komfortos szálláshelyére; nos, ez esetben örömmel tudathatom, hogy ha siet, még február folyamán mehet pumára Coloradóba (USA). Hétnapos vadászat snowmobillal, nem is egészen félmillió forint. Csak jól teszi, ha partnereket is keres, mert legkevesebb három vadásszal indul a csoport. De lőhet farkast, jávorszarvast és medvét Kanadában május és október között (négy vadász szükséges), vagy Dél-Afrikában impalát, kudut és dulkert. Mindezt az ELITE című fényességes folyóiratban találtam (ára számonként 345 Ft) 27 oldalnyi báli divattal, a szívemhez különösen közel álló Glob Biliárdklubban rendezett zenész–színész–újságíró-bajnokságról szóló kis tudósítással és számos egyéb tanulságos olvasni-, valamint néznivalóval együtt. Zichy grófnővel készít interjút Pallavicini Zita valami nagyon okkultról; feltűnik egy roppant csinos Pallavicini Ágota is, sőt a bálakról és nagy vacsorákról adott beszámolók között Kuncze Gábor és Pető Iván fényképe. Rendben. Van már felső tízezerünk, nyíltan, sőt hivalkodóan, ahogy kell. Csinálnak egy lapot, amelyik neki és róla akar szólni. Mindezt most próbálgatjuk, ízlelgetjük. De talán a védett pumák vadászatát ne hozzuk divatba. Ezt hagyjuk ki még jókor, az elején, a tanulási időszakban.

Nagy bukások


Lupis Józsefnek, a mindeddig szédületesen sikeres pénzembernek, a Lupis-brókerház tulajdonosának azonban egyéb gondjai akadnak mostanában. Nem elég, hogy a kötvények lejártával nem tudott fizetni tekintélyes üzletfeleinek, a honvédségnek, a BM-nek és a MÁV-nak, de a tetejében valakik – egyelőre ismeretlen tettes – hamis bizonylatokkal nyugtázták a szabályos állampapírok megvásárlását. Hűtlen pénzkezelés miatt kezdeményezett eljárást Für Lajos honvédelmi miniszter, feljelentést tett okirat-hamisítás miatt a Központi Elszámolóház és Értéktár, Lupis pedig öncsődöt jelentett. Összefoglalnám az ügy néhány mozzanatát, ami bizonyos következtetésekre vezet. (Túl azon, amire Bossányi Katalin világított rá a Népszabadságban: hogy ti. a költségvetési adóforintokból élő szervezetek pénzüket a költségvetési adóforintokból fizetett kamatokkal hizlalják; illetve azon, amire Soós Károly Attila a parlamentben: hogy aki a kincstárjegyre az MNB-nél magasabb kamatot ígér, az garantáltan nem kincstárjegybe fekteti a pénzt.) 1. Lupis József ugyan igen jó hírű pénzember, de egyéb költségvetési szervek, ha szabad pénzük volt, mégis inkább közvetlenül a Magyar Nemzeti Bank diszkontjából szerezték be a törvény által engedélyezett állami értékpapírokat; esetleg ha már kicsit spekuláltak, olyan tőkeerős, bombabiztos cégekhez fordultak, mint a Creditanstalt brókervállalata. A Lupis-céggel rendszeresnek nevezhető milliárdos üzletkötések mögött alighanem legalábbis mély személyi rokonszenv húzódik meg. A pénzügyekben járatos szakértők – mit tagadjuk, ránk fér, hogy efféle ügyekben konzultáljunk – keresetlenebbül fogalmaztak: Lupist a barátai benne hagyták a slamasztikában. Kizárt dolog, hogy a megbízók közül senki ne tudta volna, hogy a bróker egyéb befektetésekre használja a költségvetési pénzt. 2. Érdekes a Lupis-botrány időzítése is. Für Lajos miniszter, mint most utóbb kiderült, már december végén vizsgálatot rendelt el, Waschler Tamás fideszes képviselő már január közepén elkészítette ezzel kapcsolatos interpellációját, a nyilvánosság mégis csak február elején értesült a HM–Lupis-üzletekről, hogy a botrány aztán annak rendje és módja szerint dagadjon. Egészen február harmadik hetéig, aminek a végén összeül az MDF elnökválasztó országos gyűlése. A kikezdhetetlen népszerűségű fő elnökjelölt Für Lajos, a Lupis-ügyben leginkább érintett kormánytag, a kevés talpon maradt lakitelki alapító egyike.

De félretéve a kriminális és politikai spekulációkat, visszakanyarodva a gazdasághoz, akárhogyan is, úgy látszik, a kanyargós pénzügyletek végén visszaszáll az államra a jelenleg Lupisék tulajdonát képező két nagy értékű belvárosi ingatlan, melyeket Lupis nem tudott eladni, és jelzálogként ajánlott fel a nagy üzleti partnernek.

Az elveszíthetetlen csomag

Aminthogy visszakapta az állam a diósgyőri kohászat romjait is, pedig egyszer, 1991 őszén már azt hitte, hogy megszabadult tőle. A múlt héten nyilvánosságra hozott számvevőszéki vizsgálat felelősökért kiált, noha a Dimag-privatizáció miatt folyt már rendőrségi vizsgálat, és az nem talált mulasztást. Csepi Lajos volt ÁVÜ-ügyvezető igazgató és Slosár Gábor volt ÁVÜ-igazgató – milyen hamar viszontláttuk a múlt heti üzenetek óta – sajtótájékoztatón hangoztatták vétlenségüket. Sokba volt az adófizető állampolgároknak a Dimag akkor is, amikor nem volt az övék. Diósgyőr ismét a miénk, lehet kezdeni elölről. Csak az a félő, hogy ettől a csődtömegtől semmiféle bűvészet nem szabadít meg bennünket.

A szocialista lista


Hacsak a tettrekész MSZP nem, amelynek országos listáján végül is a második Nagy Sándor, a bérből és fizetésből élők reménysége, s az előkelő 10. helyre került Paszternák László, a vasasszakszervezet elnöke. Kibe helyezze bizalmát a sorsüldözött borsodi kohász, ha nem beléjük? (Végigasszisztáltak már néhány rekonstrukciós programot, ami azt illeti. Az eredmény most is látható.) Úgy különben ez a lista minden igényt kielégít. Első helyen a Nyugaton is nagy tekintélynek örvendő Horn Gyula, ha valakinek nem tetszik az MSZOSZ-vezér, rögtön utána, harmadikként Békesi Lászlót találja, aki a rendet szereti, ott látja a negyedik helyen Gál Zoltán volt belügyminiszter-helyettest (akkoriban nem is gyilkoltak a maffiózók nyakra-főre), majd következik a liberális értelmiség beltagja, Vitányi Iván. Tizenegyedik Szűrös Mátyás, hogy a nemzeti érzésektől duzzadók is magukénak érezhessék a pártot, majd tizenkettedik Nyers Rezső, aki valóban a munkásmozgalom régi harcosa. Csak akkor jön zavarba az ember, ahogy ezt már néhány kommentár érintette, ha azt szeretné kisütni, hogy milyen kormányzás várható ettől a párttól. Erre a bizonytalanságra már ráfáztunk 1990-ben.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon