lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

1977 júniusában a szabadság édes és ismeretlen fuvallata csapott meg a párizsi Renessaince Színház kopott plüssei között. A Brezsnyev börtöneit és politikai pszichiátriáját megjárt szovjet emigráció rendezett ott politikai gyűlést Bukovszkijjal, Amalrikkal és Szinyavszkijjal, az enyhülés jegyében nagy csinnadrattával Franciaországba látogató Brezsnyev ünnepélyes versailles-i fogadtatásával egy időben. (Párizsba azért jobbnak látták nem behozni Brezsnyevet.) A foyerban az Adam Michnikkel készült francia tévéinterjút lehetett nézni videón. Elragadtatásomat alig árnyékolta be az a sajnálatos körülmény, hogy a szövegeket nyelvi okokból csak igen nagyjából tudtam követni. Hát így megy ez? Az állam hivatalosan ünnepel, ők meg csak úgy kibérelnek egy színházat, és azt mondanak, amit akarnak? Bizony nem gondoltam, hogy megérem: Budapesten a MOM-kultúrházat szerdán az MSZP béreli ki, hogy nagygyűlésen lobogtasson meg egy valódi nemzetközi tekintélyt, a Szocialista Internacionálé elnökét, szombaton meg Csurka pártja, a MIÉP rendezi meg benne programalkotó országos gyűlését. Mert szabadság van, és a MOM-kultúrház, a Kongresszusi Központ vagy a Sportcsarnok csak úgy kibérelhető. Kibérelheti a kormányt pocskondiázó Csurka, vagy Horn Gyula, aki nem is olyan régen még hivatásszerűen akadályozta, hogy pártunk és kormányunk ellenében valaki nyilvános térhez juthasson. (Részlet egy 1985-ös szigorúan titkos tájékoztatóból: „1985. november 5-én a Kulturális Fórumon részt vevő román küldöttség vezetője Köpeczi Béla elvtársnak, a budapesti román nagykövet Horn Gyula elvtársnak adta át szóban a román párt- és állami vezetés üzenetét, amely éles hangnemben kifogásolja, hogy a jobboldali magyar emigrációs szervezetek a küldöttségek között Romániát becsmérlő, rágalmazó anyagokat terjesztenek az országban élő nemzetiség sorsáról. (…) Emlékeztet a magyar félnek a Kulturális Fórum házigazdájaként, illetve a szocialista egyeztetőkön vállalt kötelezettségeire, arra, hogy az ilyenfajta cselekedeteket megakadályozza. (…) Köpeczi és Horn elvtárs válaszában hangsúlyozta, hogy Magyarország az összes résztvevő egyetértésével megállapított ügyrendi szabályok szerint maradéktalanul eleget tesz vállalt kötelezettségeinek, különleges figyelmet fordít a Kulturális Fórumon kívüli, a szocialista országok ellen irányuló esetleges rendezvények megakadályozására, mint ezt az ún. ellenfórum esete is példázza.” (Beszélő-összkiadás, II. kötet 334–335. old.)

Az SZI üdvöskéje

Azóta Franciaországban megint a jobboldal került hatalomra, s Mauroy szocialista ex-miniszterelnök, a Szocialista Internacionálé elnöke baloldali reményeit immár Európa keleti felének új demokráciáiba veti. Litvánia, Lengyelország, Magyarország. Horn Gyula meghívta, s Mauroy igazán mindent megtett Horn Gyuláék választási győzelmének érdekében. Biztosította a magyar közvéleményt, hogy Horn Gyula az egyik legismertebb és legelismertebb közép-európai politikus; hogy az MSZP alakult át a térség volt kommunista pártjai közül a legsikeresebben valódi szociáldemokrata párttá, ami nem csoda, mert már a kommunizmus korszakában elkezdte; hogy az MSZOSZ-vezérek választási fellépése MSZP-színekben természetes és üdvözlendő; s hogy egy MSZP-kormány egyáltalán nem ártana a demokratikus Magyarország nyugati megítélésének. Mindazonáltal mind maga Mauroy úr, mind Szekeres Imre, az MSZP alelnöke leszögezte, hogy az MSZP-meghívásra tett látogatás, a nagygyűlésen való szereplés nem a választási kampányhoz tartozik, elvégre abba a külföldnek nem illik beavatkozni. S pénzt az MSZP kampányához végképp nem ad az SZI, mert „nem tehetős”. Ám szerencsére az MSZP-nek valahonnan vannak forrásai. A HVG január 29-i számában azt olvastuk, hogy míg 1992-ben a pártok bevételének általában 85%-a volt az állami apanázs, addig az MSZP pénzének ez csak 33,6%-a.

A nemzetépítő program megerősítése

Az SZI elnöke a Népszabadságnak adott második interjújában (jan. 31.) hatékonyabb, erősebb kormányokat kíván a piac megszelídítése érdekében, azért, hogy a dolgozó tömegek javára kordába lehessen szorítani a nagy hatalmú nemzetközi mamutcégeket. Az erő és hatékonyság gondolata vezérli Csurka Istvánt is. „Most határozni kell, dönteni és támadni. (…) Csak semmi anyámasszonykodás!” – írja a MIÉP országos gyűlése előtti Magyar Fórumban. Az erő iránya persze némiképp más Mauroynál és Csurkánál: Csurka a „nagykörútiak”-at akarja visszaverni, akik nem kizárólag zsidó kommunisták, hanem egyéb hazaáruló kommunisták is. (Meg egyéb zsidók, a nemzetköziek, l. Rothschildok és strómanjuk, Soros György.) Nem baj, ha egy kicsit félnek mostanában. Féljenek – biztatja híveit Csurka.

A MOM-kultúrház a MIÉP országos gyűlésén is zsúfolásig megtelt. Ott voltak a különféle szabadságharcos-egyesületek, akiket különben meleg barátság fűz Boross Péter miniszterelnökhöz, még belügyminiszter korából. De talán bizonyos figyelmet érdemel, hogy ott volt, s roppant elégedetten távozott például a KDNP egyik budai kerületi elnöke is, aki mellesleg elérkezettnek látja az időt, hogy Bajcsy-Zsilinszkyt kilökjék a keresztény-nemzeti panteonból. Elvégre közönséges hazaáruló, aki lövöldözött a szövetséges hitleri német hadsereg tisztjeire.

Nemzeti televízió


Csurka meg van elégedve a televízióval. A tutyimutyi kormány ellenére hős lelkű köztisztviselők rendet vágtak a nagykörútiak hadoszlopai között. Csak így tovább, egy utolsó, elszánt rohamra! Azok igyekeznek is. A nemzetépítés minden előtt. A múlt hétfői Híradóban például, amikor hírt adtak a Tőkés László ellen tüntetést szervező s bizonyára a magyarság gonosz ellenségei által kívülről tüzelt nagyváradi romákról, a szöveg alatti képsorokban feltűnt Daróczi Ágnes, az ismert hazai cigány politikus, a televízió Cigány Magazinjának szerkesztője, mikrofonnal a kezében, a magyar Parlament előtt. Lehet, hogy a szerencsétlen Híradónak hirtelenjében nem volt egyéb képanyaga cigányokról. De az is lehet, hogy gyöngéden célzott rá, hol is kell keresni az igaz magyarok ellenségeit. Egy hős lelkű köztisztviselő a mély igazság feltárása érdekében nem fog visszariadni egy kis célzott vagdosástól. Titokban tán számít rá, hogy Balsai István a Magyar Hírlapban megjelent kis apró betűs tiltakozó közlemény nyomán nem fogja feljelenteni.

• A hét üzenetei