lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

A messziről jött ember


Pártunk és kormányunk legújabb szerzeménye Tom Kennedy, akit a Nemzeti Tájékoztató Iroda szerződtetett avégett, hogy hiteles és kellemes Magyarország-képet közvetítsen a külföld felé. A HVG ifjú újságírója néhány héttel ezelőtt attól tartott, hogy Kennedy úr puszta fantom, mivel a közreadott szűkös koordináták alapján nem lelte nyomát a világban. De aztán Kennedy úr maga jelentkezett a lapnál. Elmondta, hogy legutóbb Tajvan kormányának nyújtott hasonló szolgáltatást, nem kezdő tehát az országimázs-építésben. Ráadásul egyike a világ azon újságíróinak, akiknek a legtöbb tapasztalatuk van az északi sarkkörön túli életről: több mint tíz évet töltött Alaszkában.

Most Tom Kennedy a magyar televízió képernyőjén bukkant föl: A Hétben. Nyájasan és udvariasan rágalmazta az ügyeletes mumust, Eörsi Istvánt, továbbá Konrád Györgyöt s általában azokat, akik mindenféle kifogásokat emelnek a magyar sajtóállapotokkal kapcsolatban, s legkiváltképp, akik nem átallják a külföldi sajtóban „rágalmazni” hazájukat s kormányukat. (Még a norvég sajtóban is! – tette hozzá igen szemrehányóan a sarkkörön túli élet szakértője.)

Ha a HVG újságírója nem oly ifjú, mint amilyen, hanem olyan agg, mint mi itt néhányan a Beszélő szerkesztőségében, akkor egy percig sem gondolta volna, hogy Tom Kennedy fantom. Jó néhányunknak régi ismerőse ugyanis még a 80-as évek forgatagából, amikor mint kanadai újságíró megfordult Pesten. Szegény Krassó hurcolta magával, mint annyi mindenki mást. Itt volt 1985 őszén a nevezetes alternatív kultúrfórumon, amely a – némileg képmutató nyugati politika Kádárnak címzett elismeréseképpen – épp Budapesten rendezett Helsinki Kulturális Utótanácskozás alatt zajlott, azzal párhuzamosan. A nem szabad európai értelmiséggel való szolidaritás kifejezésére – jórészt Konrád György szervezőmunkája nyomán – idesereglett a liberális nyugati értelmiség színe-java, Susan Sontagtól Enzensbergeren át az akkor emigrációban élő Danilo Kišig, s jó néhány hivatalos nyugati delegátus pendlizett az állami rendezvény szállodai színterei meg az alternatív fórumnak otthont adó lakások között. Az egyik színhely éppen Eörsi lakása volt.

De Tom Kennedyt – úgy látszik – hiába pártfogolta Krassó. Mostani nyilatkozatából ítélve nemigen tudta, hol van és miért. Csak arra emlékezett, hogy Konrád akkoriban sem volt megelégedve a sajtószabadsággal. Szomorú. Tán mégis jobb lenne, ha a Magyarország-képet valaki olyan rajzolná meg kifelé, aki ért is belőle valamit. Nemkülönben befelé. Egye fene, inkább ne legyen a sarkkörön túli élet szakértője. S sajnos az, hogy Konrád és Eörsi kijelentéseit A Hét talán magával Konráddal és Eörsivel is megvitathatná, majdnem olyan abszurd képzelgés, mint 1985-ben volt. Akármit is mond a messziről jött ember…

Pártok és vállalatok


Lehet, hogy az ONINVEST kisbefektetőinek pénzéből Kriston István, a többségi tulajdonos, aki 1989-ben még a hadsereg tartalékos őrnagya volt, politikai pártot gründolt – olvastuk a HVG-ben. (Még szerencse, hogy a pénzük nyomát bottal üthető befektetők meglepően nyugodtak, ha hinni lehet a Népszabadság informátorának.) Az is lehet, hogy a tulajdonosok (nevezetesen az Érdért Rt.) menesztik Csurka Endrét a Magyar Fórum Borház Kft. éléről – már amennyiben a bíróság visszahelyezi őket tulajdonosi jogaikba. (A Szerencsejáték Rt. meg éppen egyáltalán nem akar tulajdonos lenni, őt meg ezért perlik.) A Bizományi Áruház Rt. éléről az Állami Vagyonügynökség pedig puccsszerűen menesztette a vezérkart, s helyébe – legalábbis részben – MDF-kebelbelieket nevezett ki: az új igazgatóság elnöke Dobozy Dániel, a Pesti Hírlap lapigazgatója (mégsem potyára igyekszik annyira a Pesti Hírlap); a felügyelőbizottság egyik tagja pedig Zsigmond Attila MDF-es képviselő, a parlament kulturális bizottságának újsütetű elnöke lett. (Már amennyiben a bíróság törvényesnek ismeri el a kinevezéseket. A leváltott vezérkar ugyanis vitatja az eljárást.)

Nézegetve e híreket, meglepő következtetésre lyukadtunk ki. A pénznek talán mégis van szaga. Politikaszaga. Bűzlik.

Hazafias Népfront

Miközben az egész politikai élet a koalíciós latolgatásoktól hangos, egy-egy Orbán Viktor-gondolatjáték hetekig lázban tartja a sajtót; miközben az MDF újult erővel rendezgeti kissé szétzilált hadállásait, hogy reménye legyen a kormányban maradásra; miközben a NATO-védernyő, valamint a visegrádi együttműködés jövője alakul valahogy Prágában; Pozsgay Imre és a Nemzeti Demokrata Szövetség (újra) feltalálta, hogy lehetne békésen kiküszöbölni a parlamentet a politikából. Képviselőjelöltet állít ugyan mind a 176 egyéni választókörzetben, de egyszersmind azt is javasolja, hogy az új parlament hozzon törvényt maga helyett, vagy megalakulása előtt egy nemzeti egyeztető kongresszusról, továbbá azt, hogy legyen népszavazás a nemzeti közmegegyezés alapelveiről. Majd ha a népszavazás és a nemzeti egyeztető kongresszus nyomán megvan a nemzeti közmegegyezés és az új alkotmány, akkor lehet parlamentezni. Csak akkor minek a parlament? – kérdezem én.

A Faji Uszítás Pártja


Király B. Izabelláról, s a Magyar Érdek Pártjának szombati kampányakciójáról azért ejtünk szót, mert bizonyos fokig saját magunknak, a Beszélőnek tartozunk azzal, hogy a kőbánya–kispesti metróállomáson két éve történt tragédia utózöngéit nyomon kövessük. Akkoriban már szaporodtak a színes bőrűek elleni szkinhedtámadások, s akkor, ott egy fekete bőrű fiú szúrt le egy kötözködő baseballütős helyi tinédzsert. A gyűlölet gyertyái – írtuk akkor azokról a gyertyákról, amelyeket a szerencsétlen áldozatnak állítottak „Ezt tette egy nigger”-féle feliratokkal kísérve. Meg azokról, amelyeket egy évvel korábban egy másik aluljáróban egy rendőr által lelőtt cigány fiatalember emlékére és a bosszúvágy ébrentartására gyújtottak az áldozat rokonai és barátai. És lám, akadt politikus, aki újragyújtja a gyűlölet gyertyáit. Parlamenti képviselő. Reméljük, már nem sokáig.

• A hét üzenetei