Skip to main content

A messziről jött ember / Pártok és vállalatok / Hazafias Népfront / A Faji Uszítás Pártja

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A messziről jött ember


Pártunk és kormányunk legújabb szerzeménye Tom Kennedy, akit a Nemzeti Tájékoztató Iroda szerződtetett avégett, hogy hiteles és kellemes Magyarország-képet közvetítsen a külföld felé. A HVG ifjú újságírója néhány héttel ezelőtt attól tartott, hogy Kennedy úr puszta fantom, mivel a közreadott szűkös koordináták alapján nem lelte nyomát a világban. De aztán Kennedy úr maga jelentkezett a lapnál. Elmondta, hogy legutóbb Tajvan kormányának nyújtott hasonló szolgáltatást, nem kezdő tehát az országimázs-építésben. Ráadásul egyike a világ azon újságíróinak, akiknek a legtöbb tapasztalatuk van az északi sarkkörön túli életről: több mint tíz évet töltött Alaszkában.

Most Tom Kennedy a magyar televízió képernyőjén bukkant föl: A Hétben. Nyájasan és udvariasan rágalmazta az ügyeletes mumust, Eörsi Istvánt, továbbá Konrád Györgyöt s általában azokat, akik mindenféle kifogásokat emelnek a magyar sajtóállapotokkal kapcsolatban, s legkiváltképp, akik nem átallják a külföldi sajtóban „rágalmazni” hazájukat s kormányukat. (Még a norvég sajtóban is! – tette hozzá igen szemrehányóan a sarkkörön túli élet szakértője.)

Ha a HVG újságírója nem oly ifjú, mint amilyen, hanem olyan agg, mint mi itt néhányan a Beszélő szerkesztőségében, akkor egy percig sem gondolta volna, hogy Tom Kennedy fantom. Jó néhányunknak régi ismerőse ugyanis még a 80-as évek forgatagából, amikor mint kanadai újságíró megfordult Pesten. Szegény Krassó hurcolta magával, mint annyi mindenki mást. Itt volt 1985 őszén a nevezetes alternatív kultúrfórumon, amely a – némileg képmutató nyugati politika Kádárnak címzett elismeréseképpen – épp Budapesten rendezett Helsinki Kulturális Utótanácskozás alatt zajlott, azzal párhuzamosan. A nem szabad európai értelmiséggel való szolidaritás kifejezésére – jórészt Konrád György szervezőmunkája nyomán – idesereglett a liberális nyugati értelmiség színe-java, Susan Sontagtól Enzensbergeren át az akkor emigrációban élő Danilo Kišig, s jó néhány hivatalos nyugati delegátus pendlizett az állami rendezvény szállodai színterei meg az alternatív fórumnak otthont adó lakások között. Az egyik színhely éppen Eörsi lakása volt.

De Tom Kennedyt – úgy látszik – hiába pártfogolta Krassó. Mostani nyilatkozatából ítélve nemigen tudta, hol van és miért. Csak arra emlékezett, hogy Konrád akkoriban sem volt megelégedve a sajtószabadsággal. Szomorú. Tán mégis jobb lenne, ha a Magyarország-képet valaki olyan rajzolná meg kifelé, aki ért is belőle valamit. Nemkülönben befelé. Egye fene, inkább ne legyen a sarkkörön túli élet szakértője. S sajnos az, hogy Konrád és Eörsi kijelentéseit A Hét talán magával Konráddal és Eörsivel is megvitathatná, majdnem olyan abszurd képzelgés, mint 1985-ben volt. Akármit is mond a messziről jött ember…

Pártok és vállalatok


Lehet, hogy az ONINVEST kisbefektetőinek pénzéből Kriston István, a többségi tulajdonos, aki 1989-ben még a hadsereg tartalékos őrnagya volt, politikai pártot gründolt – olvastuk a HVG-ben. (Még szerencse, hogy a pénzük nyomát bottal üthető befektetők meglepően nyugodtak, ha hinni lehet a Népszabadság informátorának.) Az is lehet, hogy a tulajdonosok (nevezetesen az Érdért Rt.) menesztik Csurka Endrét a Magyar Fórum Borház Kft. éléről – már amennyiben a bíróság visszahelyezi őket tulajdonosi jogaikba. (A Szerencsejáték Rt. meg éppen egyáltalán nem akar tulajdonos lenni, őt meg ezért perlik.) A Bizományi Áruház Rt. éléről az Állami Vagyonügynökség pedig puccsszerűen menesztette a vezérkart, s helyébe – legalábbis részben – MDF-kebelbelieket nevezett ki: az új igazgatóság elnöke Dobozy Dániel, a Pesti Hírlap lapigazgatója (mégsem potyára igyekszik annyira a Pesti Hírlap); a felügyelőbizottság egyik tagja pedig Zsigmond Attila MDF-es képviselő, a parlament kulturális bizottságának újsütetű elnöke lett. (Már amennyiben a bíróság törvényesnek ismeri el a kinevezéseket. A leváltott vezérkar ugyanis vitatja az eljárást.)

Nézegetve e híreket, meglepő következtetésre lyukadtunk ki. A pénznek talán mégis van szaga. Politikaszaga. Bűzlik.

Hazafias Népfront

Miközben az egész politikai élet a koalíciós latolgatásoktól hangos, egy-egy Orbán Viktor-gondolatjáték hetekig lázban tartja a sajtót; miközben az MDF újult erővel rendezgeti kissé szétzilált hadállásait, hogy reménye legyen a kormányban maradásra; miközben a NATO-védernyő, valamint a visegrádi együttműködés jövője alakul valahogy Prágában; Pozsgay Imre és a Nemzeti Demokrata Szövetség (újra) feltalálta, hogy lehetne békésen kiküszöbölni a parlamentet a politikából. Képviselőjelöltet állít ugyan mind a 176 egyéni választókörzetben, de egyszersmind azt is javasolja, hogy az új parlament hozzon törvényt maga helyett, vagy megalakulása előtt egy nemzeti egyeztető kongresszusról, továbbá azt, hogy legyen népszavazás a nemzeti közmegegyezés alapelveiről. Majd ha a népszavazás és a nemzeti egyeztető kongresszus nyomán megvan a nemzeti közmegegyezés és az új alkotmány, akkor lehet parlamentezni. Csak akkor minek a parlament? – kérdezem én.

A Faji Uszítás Pártja


Király B. Izabelláról, s a Magyar Érdek Pártjának szombati kampányakciójáról azért ejtünk szót, mert bizonyos fokig saját magunknak, a Beszélőnek tartozunk azzal, hogy a kőbánya–kispesti metróállomáson két éve történt tragédia utózöngéit nyomon kövessük. Akkoriban már szaporodtak a színes bőrűek elleni szkinhedtámadások, s akkor, ott egy fekete bőrű fiú szúrt le egy kötözködő baseballütős helyi tinédzsert. A gyűlölet gyertyái – írtuk akkor azokról a gyertyákról, amelyeket a szerencsétlen áldozatnak állítottak „Ezt tette egy nigger”-féle feliratokkal kísérve. Meg azokról, amelyeket egy évvel korábban egy másik aluljáróban egy rendőr által lelőtt cigány fiatalember emlékére és a bosszúvágy ébrentartására gyújtottak az áldozat rokonai és barátai. És lám, akadt politikus, aki újragyújtja a gyűlölet gyertyáit. Parlamenti képviselő. Reméljük, már nem sokáig.





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon