Skip to main content

lt [Solt Ottilia]

lt [Solt Ottilia]: Ócseny veritas…


Még mielőtt letesszük a lantot, szerencsésebb és jóval sikeresebb pályatársak jól menő lapokban megörvendeztettek néhány publicisztikai gyöngyszemmel. Az egyik Szántó Péter „Hatkutyás tudósítás”-a a július 8-i, szombati Magyar Hírlapban. Megtudjuk a szerzőtől, hogy a minap Nagymarostól Budapestig egyetlen nyilvános telefon sem működött.

lt [Solt Ottilia]: Túlélés

Vizsgálódás a BM irattárában


A bizottság – G. Vass István, Tyelvicska Árpád, dr. Bikki György levéltáros kutatók; Rainer M. János, Hajdú Tibor történészek, dr. Markó György, a Művelődési Minisztérium Levéltári Tanácsa, Hegedűs B. András, az MTA Jelenkorkutató Bizottsága és Kenedi János, a Nyilvánosság Klub delegáltja – Varga László fővárosi levéltáros elnökletével vizsgálódott a mintegy két és fél kilométert kitevő iratanyagban, és június 30-ra elkészítette jelentését, valamint megfogalmazta javaslatait. (Kenedi János, vagyis a Nyilvánosság Klub meghívását a tudós testületbe ünnepeljük e helyütt egy kicsit.

lt [Solt Ottilia]: Arkhimédész Lajos


A szocialisták elnöksége el akar beszélgetni a szocialista pénzügyminiszterrel híres 16 milliós végkielégítéséről, amit a Budapest Banktól kap (kapott?) abból az alkalomból, hogy közös megegyezéssel megvált tőle, mivel pénzügyminiszter – s mint ilyen, mintegy a BB tulajdonosának megszemélyesítője is – lett. A párt parlamenti frakciója szintén beszélgetni kíván erről.

lt [Solt Ottilia]: Híradó-háttér


A miniszterelnöktől, aki médiatörvény hiányában még mindig a tévéelnök munkáltatója, világos jelzések érkeztek arról, hogy elégedetlen a tévéhíradóval, noha a főszerkesztő személyében már jóval a választások előtt, 1994 márciusában megállapodtak a tévé élére kiszemelt Székely Ferenccel. (Akkor az MSZP még úgy képzelte, hogy a médiatörvény gyors elfogadásáig Székely kormánybiztosként vezényli majd a tévét.) E jelzések – értesüléseink szerint – olykor telefonon érkeztek esténként a tévé elnökéhez, például 1994.

lt [Solt Ottilia]: Mi újság a Dániel úton?


Vagyonvédőnek lenni – legalábbis a Comel Trade-nél – elég kellemes foglalkozás lehet. A Dániel utat őrző fiúk, miután huszonhárman kiszorítottak onnan egy szem galambősz hajú, bár különben fiatalos éjjeliőrt, mindenesetre bérmunkában heverésznek a házban, valamint a kies parkban, s ha unatkoznak, játszanak a soros kutyával. A Beszélő munkatársa kettőt látott belőlük, mármint kutyából, mindkettő jó nagy volt. A vagyonőrök is.

lt [Solt Ottilia]: A legnagyobb – és ami mögötte van


A tb-nek juttatandó állami vagyonról naponta egymásnak ellentmondó hírek kerülnek forgalomba. Az új pénzügyminiszter kategorikusan ellenezte a vagyonátadást, az új privatizációs miniszter a hatályos országgyűlési határozatba foglalt 300 milliárd helyett 65 milliárdról beszélt, azután Bokros Lajos 20 milliárdot emlegetett, most utoljára pedig a pénzügyminiszter – úgy látszik – beadta a derekát, s belenyugodott a 65 milliárdos vagyoncsomagba.

lt [Solt Ottilia]: Van-e a csp-ben 9 milliárd?

A népnyúzás rejtelmei


Természetesen készültek háttérszámítások a családipótlék-rendszer átalakításához, de hogy éppen 9 milliárdot lehet ezzel megtakarítani, az inkább követelmény, mintsem e számítások eredménye – mondotta Draskovics Tibor PM-államtitkár a múlt pénteki sajtótájékoztatón. A legkevésbé sincs eldöntve, hogy milyen is lesz az az új csp-rendszer, csak az biztos, hogy 9 milliárddal kevesebbe kell kerülnie 1995-ben, mint amennyibe a jelenlegi szisztéma kerül. Jövőre pedig 24-25 milliárdot kell a családi pótlékon spórolni. Minden egyéb, amit erről a PM mondott eddig, csupán ötlet.

lt [Solt Ottilia]: Közakarat


Aránylag régen élvezett kedves perceket élhettünk át megint, ha néztük az Objektív március 22-i adását.

Olyan embereket fogadott Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke az Országházban – s erre elhívta a tévékamerát is –, akik az elmúlt hónapokban panasszal teli leveleket írtak a parlamentbe. Persze nem mehettek oda mind egy szálig, mind a kétezren (mert ennyien írtak az elmúlt egy évben az Országház panaszirodájába), az elnök munkatársai gondos munkával kiválasztottak közülük húszat.


lt [Solt Ottilia]: Roma a kínpadon

Egy ízig-vérig demokrata tévés személyiség


Havas Henriknek a zord időkben, Nahlik, Csúcs és Pálfy G. urak médiaországlása évadján Kis János olvasta a fejére – igaz, tán épp a zord időkre való tekintettel igen tapintatosan –, hogy cigány interjúalanyával szemben olyasmit enged meg magának, amit mással nem tenne meg. A rádió 168 Órájában „a fehér férfi leereszkedő fölényével faggatta” Daróczi Ágnest, akit a tévéhíradó emberi méltóságában megsértett.

Azok a zord idők elmúltak, Pálfy G. stábja már nem manipulálhat Daróczi Ágnes arcképével, Havas Henrik pedig nemcsak kora reggel, hanem este is szerepelhet a képernyőn.


lt [Solt Ottilia]: Gyöngyösi vádirat


Mint 1994. december 1-jei (V. évf. 48.) számunkban megírtuk, az ügyész mintegy véletlenül bukkant rá, hogy mikor egy csapat tizenéves Molotov-koktélt hajított be ifj. Farkas Györgyék ablakán az ágyban fekvő családra, 1994. november 11-én a rendőrség már javában vizsgálódott egy november 4-i támadással kapcsolatban. Akkor is higítóspalackot dobtak be egy roma család, Farkas Józsefék Egri úti lakásába, csak az nem gyulladt meg. Mivel a két támadás gyanúsítottjai nagyrészt ugyanazok a fiatalkorúak voltak, az ügyész összevonta az ügyeket.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon