Pénzvilág
A ’94-es költségvetés sarokszámainak elfogadása mellett (vagy mögött) az elmúlt héten egyéb fiskális és financiális izgalmak is borzolták a figyelmes állampolgár kedélyét.
Először is itt van az Oninvest. A különféle közvetítésekkel – korábban Erosz néven társkereséssel, később már Oninvestként ingatlannal és tőkebefektetésekkel – foglalkozó kft. körül már hetek óta gyanús illat lengedezett.
Hazaért végre!
A miniszterelnök, természetesen. Hogy vártuk! A Népszabadságban szombaton Perecz László például. „A politizáló közvélemény egyetlen hatalmas öröm, aggodalom és várakozás.” Nyugodt, áldott jobbjával majd elsimítja a dolgokat. Megkaptuk. „A Magyar Televízió és a Magyar Rádió ügyének hosszú távra szóló tényleges megoldását… aligha segíti elő Elnök Úr levele.” Legalább tudjuk, hogy a Göncz elnökre zúduló támadás nem a szélsőjobb partizánakciója, hogy mindaz, ami történt, nem a szegény, elszigetelt miniszterelnök ellenében történt.
Az SZDSZ hete
Az elmúlt hét vitathatatlanul az SZDSZ-é volt a belpolitikában. Ötéves születésnapja ürügyén sikeresen vonta magára az érdeklődést, és úgy tűnik, nem okozott csalódást azoknak, akik figyeltek rá. Rendezvénysorozata egész héten dugig telt házat vonzott; a pénteki, sportcsarnoki Nagy Bulit övező fantasztikus érdeklődés több mint imponáló. Jelzés. Az SZDSZ-ben megint kezdenek bízni polgártársaink.
Hőmérő
Miközben nagyban örvendezünk a derült, barátságos időnek, nem árt rápillantani a hőmérőre is.
Égszakadás, földindulás…
Kanadát, ezt az áldott módon unalmas országot az a sors fenyegeti, hogy izgalmas hellyé válik. A múlt hétfőn egy páratlan választási földrengés gyakorlatilag megsemmisítette a tíz éven keresztül kormányon lévő Konzervatív Pártot. Nem a vereség ténye a meglepő, hanem annak aránya.
Szlovákia: miniszter fasiszta múlttal
A pozsonyi fővárosi bíróság hétfőn délután 11 hónapos tárgyalás után ítéletet hirdetett Dusan Slobodník és Lubomír Feldek ügyében. Mint ismeretes, Slobodník, a jelenlegi szlovák kormány kulturális minisztere a fasiszta szlovák állam alatt belépett az akkori állampárt ifjúsági szervezetébe, a Hlinka-gárdába, majd részt vett egy többhetes terroristakiképzésen. Emiatt a szovjet hadsereg katonai bírósága 15 év kényszermunkára ítélte, majd 1960-ban rehabilitálták.
Szomália és az új világrend
Tíz hónappal ezelőtt az amerikai katonák, mint mozihősök, a televíziós kamerák össztüzében szálltak partra Szomáliában. Az éhezőket mentek segíteni az ENSZ égisze alatt, más országok katonáival együtt.
Azóta kiderült, hogy segíteni nehéz. Az ENSZ szomáliai humanitárius akciója távolról sem zajlik olyan simán, mint ahogy azt sokan várták, de legalábbis remélték.
Group of Seven
A sajtóvisszhangokat olvasgatva az embernek egyre inkább olyan érzése támad, hogy a G–7 (Group of Seven) tokiói csúcsértekezletén valójában csak egyetlen konkrét eredmény született: a hetek szokásos – idén az Akaszaka-palota előtt készült – „családi fényképe”. Ezenkívül ugyanis – a gazdasági problémáktól kezdve a boszniai konfliktusig – csak általánosságokra futotta a csúcs főszereplőinek erejéből.
Nigériai demokrácia
A kedvező világpolitikai helyzet és a nyugati nógatás ellenére sem akar a demokrácia gyökeret verni Afrikában. Nigériában, a kontinens legnépesebb országában tíz év katonai diktatúra után néhány napja szabadon választott elnök kezében kellene lennie a hatalomnak. Az uralmon lévő katonai tanács ki is írta a választásokat. De aztán minden másként történt.
Harminchat órával a kijelölt dátum előtt egy bíró betiltotta a választásokat. A választási bizottság ennek ellenére megtartotta azokat.
Politikai felelősség
Június 27-én, vasárnap, félszáz rendőr és kommandós két terroristát akart letartóztatni egy mecklenburgi porfészek, Bad Kleinen vasútállomásán. Valami rettenetesen félresikerült: a golyózápor elültével egy kommandós és egy terrorista holtan maradt a helyszínen.
Hamarosan felmerült a gyanú, hogy az ügy még annál is szomorúbb és kétségbeejtőbb (lehet), mint ahogy eleve kinézett.
Mindenről a németek tehetnek?
Warren Christopher amerikai külügyminiszter az USA Today című napilapnak adott interjújában kijelentette, hogy Németországot részfelelősség terheli a boszniai polgárháborúért. A probléma Horvátország, majd Bosznia-Hercegovina elismerésével vette kezdetét, márpedig erre Németország beszélte rá európai partnereit.
Christopher kijelentésében csak annyi az új, hogy ő, az amerikai külügyminiszter tette.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 9 hét
10 év 34 hét
10 év 38 hét
10 év 38 hét
10 év 39 hét
10 év 39 hét
10 év 39 hét
10 év 41 hét
10 év 42 hét
10 év 42 hét