A hazai pártpolitikusoknak, pártideológusoknak, párttaktikusoknak s főképpen a propagandistáknak (előkelőbben: kommunikációszakértőknek) elmélyülten kellene tanulmányozniuk a „Piszkos Fred a kapitány” c. klasszikust. Az ún. „Piszkos Fred-effektust” ajánlanám különösen szíves figyelmükbe. Ha az általános ellenszenvnek örvendő ápolatlan kapitány (hónaljig húzott nadrágjában) valakit meg akar oltalmazni, akkor különös vehemenciával követeli a vesztét.
Az SZDSZ ugyebár kormányzó párt, s az SZDSZ Országos Tanácsa (OT) – az alapszabály szerint – a stratégiai döntések kimunkálására választott testület. Azt is tudjuk immár mindahányan, mióta gyakorló demokraták lettünk, hogy egy testület elnöke erőteljesen befolyásolhatja a profilt, vagy ha súlytalan, akkor az egész testületet szorítja ki valami súlyosabb a formális funkciójából. Nem teljesen érdektelen tehát, ha az SZDSZ OT elnököt választ. Általában élénk érdeklődés övezi, mikor a pártokban efféle történik.
A napokban – a párizsi Republique állomáson, ami az afrikai bevándorlók kavargó, hangos és szegény városrészének központja – lerobbant, fekete bőrű clochard szállt be a metróba, kis kerekes kocsin húzva maga után jellegzetes reklámszatyrokban tárolt javait. Némi szemlélődés után megszólított egy szintén fekete bőrű, csinos, fiatal nőt: „Te hová való vagy?” „Martinique-ra” – válaszolt a nő. A hajléktalan aztán a fekete szépség társaságában lévő fehér fiúhoz fordult: „Persze, te született francia vagy!” „Nem, magyar vagyok” – jött a válasz. „Á, Magyarország! – élénkült fel az afrikai.
Zalatnay István a Magyar Nemzet május 21-i számában így ír: „A jövendő kormány politikáját legnagyobb mértékben az ország gazdaságilag legrosszabb helyzetben lévő térségeiből jövő képviselők fogják meghatározni… amelyeknek számára a piacgazdasági átalakulás katasztrofális következményekkel járt… A választásokat az országnak a piacgazdaság által sújtott része nyerte meg azzal szemben, amelyik annak inkább előnyeit élvezi.”
Mindezt többé-kevésbé az MDF uralta parlamentre is el lehetett volna mondani, hiszen például BAZ megye 13 egyéni körzetéből 10-ben MDF-es nyert (plusz egy kisga
A sajtó, a közvélemény már megint A Hét és a Panoráma legújabb csínytevéseitől hangos. A Panoráma című külpolitikai műsorban a ki tudja honnan előkerített Kandikó Imre Horn Gyulának szegezett valószínűtlen vádjaitól – mellesleg a május 3-i Népszabadság bő adalékokkal tényszerűen cáfolja őket – a május 1-jei A Hétben Sinkovits Imre által beolvasott felhívástól. Miszerint a nemzet és az idegeneket betelepítő nemzetáruló liberálbolsevikok között kell május 8-án választani.
Dolce vita
Szeret Ön vadászni, kedves Beszélő-olvasó? Ha örömét leli benne, hogy szakavatott alkalmazottak elszállítsák oda, ahol vadállatok tartózkodnak, kezébe nyomjanak egy puskát, és Ön mint sportember az állatokba durranthat; majd visszaszállítsák komfortos szálláshelyére; nos, ez esetben örömmel tudathatom, hogy ha siet, még február folyamán mehet pumára Coloradóba (USA). Hétnapos vadászat snowmobillal, nem is egészen félmillió forint. Csak jól teszi, ha partnereket is keres, mert legkevesebb három vadásszal indul a csoport.
Göncz Árpád döntött. Május 8-án lesz a választás első fordulója. A magyar életet oly behatóan ismerő miniszterelnök, aki például zöldellő határt is látott már, elégedetten nyugtázta Kaposvárott: elhárult a társadalmi háborgás veszélye. Május 8-a ugyanis vasárnap. Vasárnapi választás lesz tehát, ahogyan a magyar népből sarjadt kormánykoalíció óhajtotta. S a végrehajtó hatalom feje csak tudja, hogy mekkora háborgást tud kifejteni a nép, ha valami nem a kormánypártok szája íze szerint történik! (Lásd Harag Napja; Hankiss- és Gombár-ellenes tüntetések; 1992.
Élénk diplomáciai tevékenység folyt az elmúlt héten. Tárgyalások, előkészítő tárgyalások. Míg Jeszenszky Géza külügyminiszter Bégány Attila egykori IDF-vezér és elbocsátott kormányhivatalnok élénk rosszallása közepette a román kormánnyal kommunikál, addig Boross Péter miniszterelnök a pártvezetőkkel – beleértve az ellenzékieket is –, a köztársasági elnök a Kisebbségi Kerekasztallal és a frakcióvezetőkkel.
1977 júniusában a szabadság édes és ismeretlen fuvallata csapott meg a párizsi Renessaince Színház kopott plüssei között. A Brezsnyev börtöneit és politikai pszichiátriáját megjárt szovjet emigráció rendezett ott politikai gyűlést Bukovszkijjal, Amalrikkal és Szinyavszkijjal, az enyhülés jegyében nagy csinnadrattával Franciaországba látogató Brezsnyev ünnepélyes versailles-i fogadtatásával egy időben. (Párizsba azért jobbnak látták nem behozni Brezsnyevet.) A foyerban az Adam Michnikkel készült francia tévéinterjút lehetett nézni videón.
A messziről jött ember
Pártunk és kormányunk legújabb szerzeménye Tom Kennedy, akit a Nemzeti Tájékoztató Iroda szerződtetett avégett, hogy hiteles és kellemes Magyarország-képet közvetítsen a külföld felé. A HVG ifjú újságírója néhány héttel ezelőtt attól tartott, hogy Kennedy úr puszta fantom, mivel a közreadott szűkös koordináták alapján nem lelte nyomát a világban. De aztán Kennedy úr maga jelentkezett a lapnál. Elmondta, hogy legutóbb Tajvan kormányának nyújtott hasonló szolgáltatást, nem kezdő tehát az országimázs-építésben.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
4 év 43 hét
7 év 16 hét
7 év 20 hét
7 év 20 hét
7 év 22 hét
7 év 22 hét
7 év 22 hét
7 év 24 hét
7 év 25 hét
7 év 25 hét