Hetilapszerkesztők kínjai… A miniszterelnök Pesti Hírlap-beli január 22-i interjújáról alighanem minden elmondhatót elmondanak a nyilatkozók, minden elemezhetőt elemeznek az elemzők a napilapokban, mire hetilapunk megjelenik. Kár. Van mit kommentálni ezen a példátlanul hosszú, kissé dúlt monológon.
A Pesti Hírlap egyébként enyhén szólva nem az a mértékadó orgánum, melyet kimagasló államférfiak exkluzív megnyilatkozásaikhoz választani szoktak.
– Mi a benyomásod, mennyire érti a sajtó, hogy mi folyik itt?
– A mi sajtóebédünk nyomán sajnos nem jöttek le cikkek, bár nem is ez volt a közvetlen cél, inkább amolyan háttérbeszélgetés. De épp amikor kinn voltunk, több cikk is jelent meg a bősi problémáról a New York Timesban és a Walt Street Journalban. Nagyon tárgyilagosan látják, ami nem jelenti azt, hogy velünk értenének egyet, de nem is ellenségesek. Nagyon kiegyensúlyozott, tárgyilagos képük van, nekünk ezt el kell fogadni.
Antall miniszterelnök úr gőgösen, méltóságteljesen, keményen visszautasította a sajtó, egyes politikusok és közéleti személyiségek alpári észjárását. Nevezettek arra célozgattak ugyanis, hogy a kormánynak vagy a kormánykoalíciónak netán valami köze lehetett az október 23-i Kossuth téri Sajnálatos Eseményekhez, melyek során egy jól ismert, Csurkát és Antallt éltető – közel sem a skinheadekre és neonáci ifjakra korlátozódó – csoport a köztársaság elnökét nem hagyta megszólalni. Miniszterelnök Úr! Sajnos, szánalmas ez a nagy méltóság.
„Csurka, Zacsek, Solt…” „Csurkának, Soltnak egy a hangja” – ordítottak a kormánypárt-közeli címek az elmúlt napokban. Szűrös Mátyás, akit hírhedt dolgozatában kifejezett elismerésével egy kicsit kompromittált Csurka István, a Népszabadságban nyilatkozott szeptember 3-án: „A problémák felvetésének ez a módja káros. Ezen az alapon nem tudok elképzelni együttműködést Csurkával. (…) Ugyanakkor az a véleményem, hogy az igazi hazafias hangoknak nagyobb teret kellene kapniuk például a sajtóban.
A Tisztelt Ház – pontosabban annak kormánypárti többsége, megigazult. Miután az október 5-i (hétfői) egész ülésnapon át folyt az ádáz küzdelem a Torgyán pártelnök által jelölt Izsó Mihály mandátumának igazolása körül (az első fordulóról a múlt héten tudósítottunk), s a kérdés úgy maradt a levegőben, hogy a kormánypártok szavazóképtelenné tették a Házat. Ezen az oldalon 134 képviselő nem nyomott semmilyen gombot – az igazolt távollévőktől eltekintve.
Kisújszállás egyik notabilitása szerint egyetlen magyar ember reggeli ébredése sem felhőtlenül derűs addig, amíg a trianoni sérelmet a világ jóvá nem teszi, s legalább az 1941-es magyar határokat vissza nem állítja. A ’41-es határok között talán megnyugszik a nemzet.
K. István tsz-nyugdíjas viszont egy bekerített kaszálót mutat a város szélén, amitől jóravaló ember nem alhat nyugodtan Kisújszálláson. Ekkora bekerített beltelek parlagon évek óta! A „pocsíklás” oka az emberi irigység, a rosszindulat. Jó tíz éve ugyanis átadta a város ezt a területet temetőnek.
Ha a polgármester közülünk való!
Erzsébetváros nem sorakozott fel annak idején a főpolgármester ellen. Az önkormányzati testület és a vezetők természetesnek vették és elfogadták, hogy döntéseiket összehangolják a fővárosi elképzelésekkel. A kerület szabad demokratái közül jó néhányan – látván más kerületek és a főváros viszályát – úgy gondolták, hogy az együttműködési készséget a polgármester szabad demokrata volta magyarázza: lám, helyesebb elkötelezett embert választani, mint „kívülről hozott” pártonkívülit.
Torgyán a törvényesen bejegyzett Kisgazdapárt törvényes elnöke, akkor is, ha nem szeretjük. Megjegyzem, nem mi fogadtuk el koalíciós tárgyalópartnerül, nem mi választottuk frakcióvezetőnknek. Mindezt azok az urak tették, akik június 15-én, hétfő délben parlamenti székükben hörögtek és ordítottak, kényszerzubbonyért, orvosért, sőt állatorvosért kiabáltak, mérhetetlen fölháborodásukban beleöklöztek a karjába, miközben képtelen kalandregényét előadta a hadsereggel, kommandósokkal és titkosszolgálatosokkal megtámogatott puccsról őellene.
A Liga legutóbbi választmányi ülésén, április 24-én lemondott tisztségéről Forgács Pál, az alapító elnök. 70 évesen, két infarktus után kicsit pihenni szeretne.
(A vele készülő interjút jövő heti számunkban olvashatják.)
Mivel a Liga alapszabálya szerint az elnököt a kongresszus választja, s a választmány döntése szerint kongresszust csak a szakszervezeti hármas választás után fognak összehívni, az elnöki teendőkkel Horn Gábort, az 1991.
Metrórendőrök
Május 13-án, szerda este fél nyolckor négy kínai leszáll a Ferenc körút és az Üllői út sarkán a 6-os villamosról, és menne lefelé a metróhoz. Két metrórendőr (a metrórendőrség közvetlenül a BRFK közrendvédelmi parancsnoksága alá tartozó kommandóalakulat) igazoltatja őket.
G. M.-l., huszonöt év körüli kínai lány, mérnök, kft.-t alapított Budapesten, kicsit tud magyarul:
„Mentünk haza az öcsémmel, velünk volt még két kínai barátunk.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 40 hét
10 év 13 hét
10 év 17 hét
10 év 17 hét
10 év 19 hét
10 év 19 hét
10 év 19 hét
10 év 21 hét
10 év 22 hét
10 év 22 hét