Skip to main content

Horn Gábor, a Liga megbízott elnöke

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Liga legutóbbi választmányi ülésén, április 24-én lemondott tisztségéről Forgács Pál, az alapító elnök. 70 évesen, két infarktus után kicsit pihenni szeretne.

(A vele készülő interjút jövő heti számunkban olvashatják.)

Mivel a Liga alapszabálya szerint az elnököt a kongresszus választja, s a választmány döntése szerint kongresszust csak a szakszervezeti hármas választás után fognak összehívni, az elnöki teendőkkel Horn Gábort, az 1991. májusában megválasztott általános alelnököt bízta meg az ügyvivőbizottság május 4-én.

A megbízott elnök 37 éves közgazdásztanár, a PDSZ alapító tagja. Apja, anyja, két testvére is tanár. Bátyja, György az első magánközépiskola, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője. Horn Gábor a változatosság kedvéért a Közgazdasági Politechnikum névre hallgató, 16 és 20 év közötti fiatalokat fogadó, szakképzést is nyújtó alapítványi iskola szakmai vezetője. (Mindennek ellenére nem szabad összekeverni a két PDSZ-es Horn testvért.) A politechnikumban, melynek első évfolyama idén indult, nem kötelező órára járni, negyedévenként kell vizsgázni, és a tantestület önigazgató: együtt gyakorolják saját maguk fölött a munkáltatói jogokat. Éppen ezért nincs benne szakszervezet.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon