Skip to main content

Szégyen

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Antall miniszterelnök úr gőgösen, méltóságteljesen, keményen visszautasította a sajtó, egyes politikusok és közéleti személyiségek alpári észjárását. Nevezettek arra célozgattak ugyanis, hogy a kormánynak vagy a kormánykoalíciónak netán valami köze lehetett az október 23-i Kossuth téri Sajnálatos Eseményekhez, melyek során egy jól ismert, Csurkát és Antallt éltető – közel sem a skinheadekre és neonáci ifjakra korlátozódó – csoport a köztársaság elnökét nem hagyta megszólalni. Miniszterelnök Úr! Sajnos, szánalmas ez a nagy méltóság. Olyan, mint mikor a hazatérő férj a hitvesi ágyban idegen férfiút találván azon háborog, hogy a szomszéd nem köszönt elég tisztelettudóan. Nincs elég ereje megverni a gaz csábítót, a gazdag hitvestől sem szabadulhat meg, mert felkopik az álla, igyekszik tehát úgy tenni, mintha a szerető nem létezne ott az ágyban. Szánalmas volt a parlamentben hétfő délután a vízlépcső kapcsán hivatkozni a nemzeti egység szükségességére. Abban egység van, Miniszterelnök úr, nem zavarta azt semmi eddig sem a Magyar Köztársaságban, legfeljebb egy-két kormányhivatalnok néha. Ha valamiben, akkor egészen más kérdésekben kellene nyíltan kérnie a demokratikus erők támogatását: a saját demokratikus kormányának hatalma, az alkotmányos rend érdekében. Mert a hitvesi paplan alól kilóg az idegen láb, a kormánykoalícióban vehemensen szervezkedő radikális jobboldal lólába. Elvetélt elnök- és paktumbuktató puccskísérlet, avagy inkább jelmezes főpróba tanúi voltunk a forradalom évfordulóján, amelynek cinkosa volt az Ön belügyminisztere. Ezt sajnos, a szabad mozgás és szabad szólás viszonyai között nem lehet letagadni: a nyilvánosság követhette Boross Pétert ’56-os szövetségbeli fellépésétől a Konzervatív Nemzeti Ifjak nagy nevelőjének szerepéig, egészen addig, amíg ott a Kossuth téren civilbe öltöztetett határőrökkel biztosította a felügyelete alá vont látványos kopasz rohamosztagot. Akiket mellesleg politikai védelemben részesített Csurka ugyanezen a hétfői parlamenti délutánon. Folyik a küzdelem az Ön hadügyminiszteréért, alelnökéért, Für Lajosért, s vele a hadseregért. A kissé radikálisra sikeredett október 22-i MDF-emlékünnepségen, a Gólyavárban, melyről mellesleg feltűnően hallgatott a kormányhű sajtó, Für Lajos dodonaian fogalmazott: a különféle diktatúrákkal szemben a „ránk hasonlító demokráciát” emlegette, s a pillanat forradalmi ígéretét szuggerálta a jelenlévőkbe, jó összhangban Csurka István kedves gondolataival. Für Lajos Antall József egyetlen alternatívája a Magyar Demokrata Fórumban. Vajon a parlamentre vagy a fegyveres erőkkel megtámogatott rohamcsapatokra tud támaszkodni, ha a jobboldali radikálisok őt állítják a kormányrúdhoz?

Az ’56-os forradalom harminchatodik s a köztársaság kikiáltásának harmadik évfordulója szégyenteljes napja volt a magyar demokráciának. Antall József demokratikus kormányának és Magyar Demokrata Fórumának a szégyene.

A miniszterelnök alighanem rosszul méri föl a helyzetét, amikor azt hiszi, hogy a közvélemény előtt elleplezheti valódi helyzetét.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon