Skip to main content

Beszélő hetilap, 44. szám, Évfolyam 4, Szám 43

lt [Solt Ottilia]: Szégyen

nwa [Nagy W. András]: Egység / Dr. Antall szabadulása / Diszkriminációt!

Láng László: A szent tehén

Kőszeg Ferenc: Forradalmi évforduló – „forradalmi” forduló

: Közbe kellett volna avatkozniuk!

: Tiltakozás és igazságtétel

: Ha csak ennyi történt volna…

Révész Sándor: Fel, konzervatív ifjú sereg!

Pro memoria

kk [Kiss Ilona]: Új tartomány a Soros-birodalomban

Beszélgetés Soros György új felsőoktatási programjáról

Juhász Pál: Realista agrárpolitikát

Vytautas Radzvilas: Vissza? Moszkvához?

Gyurovszky S. László: Új állam születik…

Ljudmila Petrusevszkaja: Nagy októberi ellenforradalom

Kálmán C. György: The best of Mándy?

Szilágyi Andor: A miniszterelnök úr ébredése

Bikácsy Gergely: A Semmi krampuszai

Ambrus Judit: Olyan jó

[Kisbali László]: Régi história

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon