Vissza a főcikkhez →

Amint ismeretes, az MDF etikai bizottsága megrótta Debreczeni Józsefet amiatt, mert a „nemzeti liberális” irányzat e prominens képviselője „náci alapvetésűnek” értékelte – ráadásul a Népszabadságban – Csurka hírhedt dolgozatát. Az adminisztratív eljárás ellen írásban tiltakozott 42 MDF-es országgyűlési képviselő. A birokunkba jutott íven – eredeti sorrendben, egy olvashatatlan aláírást nem számítva – a következő nevek szerepelnek:

Balázsi Tibor, Tóth Imre László, Markó István, Remport Katalin, Kozma Huba, Kis Gyula, Sápi József, Sóvágó László, Varga Zoltán, Fejes Attila, Gyurkó János, Mészáros László, Somogyi Tamás, Palkovics Imre, Szabad György, Pusztai Erzsébet, Mile Lajos, Szabó Iván, Kulin Ferenc, Horváth József, Mészáros Péter, Pánczél Gyula, Szentágothay János, Pokorny Endre, Zsebők Lajos, Illésy István, Szél Péter, Horváth Miklós, Bakó Lajos, Tarnóczky Attila, Pál József, Jávor Károly, Kulin Sándor, Bíró Ferenc, Mihály Zoltán, Póda Jenő, Vékony Miklós, Rudics Róbert, Speidl Zoltán, Katona Tamás, Katona Kálmán.

Az ez idő szerint 159 tagú frakciónak tehát némileg több mint egynegyede tiltakozott, ami nem valami nagy arány, ha a listát oly együttesnek értékeljük, amelynek tagjai bizonyosan nem csurkisták. A többiekről nem tudni, támogatnák-e a miniszterelnököt, ha netán kiéleződnének a konfliktusok a kormánypárton belül.

Egy másik jellegzetes lista azé a 101 koalíciós képviselőé, akik aláírták a Zétényi–Zimányi-féle, igazságtételt szorgalmazó újabb törvény-, illetve határozati javaslatot. (A törvényjavaslat törölné a büntetőeljárás nyomozati és vádemelési szakaszából az elévülést, és csak a bíróság mondaná ki: pardon, ez már elévült. A határozati javaslat olyként értelmezné az elévülést, hogy „nem tekinthető releváns időmúlásnak a bűncselekmény elkövetése szempontjából az az időszak, amely alatt az állam hatáskörrel rendelkező szerve nem él az alkotmányban és az alkotmányos törvényekben előírt büntető hatalmával”, és e mulasztásával a törvény előtti egyenlőséget sérti.) Az igazságtételt szorgalmazók listájából ehelyütt csak a javaslat alatt gépírással szereplő neveket soroljuk fel, feltételezve, hogy gazdáik voltak a legtevékenyebb kezdeményezők:

Zétényi Zsolt, Zimányi Tibor, Balla Gábor Tamás, Balás István, Balogh János, Bogdán Emil, Csurka István, Deme Zoltán, Csapody Miklós, Dobos László, Fekete Pál, Fekete Gyula, Fodor András Attila, Horváth Lajos, Horváth Béla, Halász István, Józsa Fábián, Koszó Péter, Király B. Izabella, Miklós Árpád, Kéri Kálmán, Nagy István, Perjés Gábor, Réti Miklós, Pokorny Endre, Remport Katalin, Roszik Gábor, Speidl Zoltán, Szabó Lukács, Szauter Rudolf, Szelecky Zoltán, Székelyhidi László, Szűcs István, Szilasy György, Tóth Albert, Tóth-Kurucz János, Szendrei László, Várkonyi István, Zacsek Gyula, Takács Péter, Mihály Zoltán.

Amint látható, néhányan a tiltakozók között is, és az igazságtevést kezdeményezők között is szerepelnek (Pokorny, Remport, Speidl), amiből kitetszik: a politikai vonalak (még?) nem rajzolódtak ki a vízválasztás erejével. Ennek ellenére kivehető: jellegzetes az eltérés a két lista között.

• Belföld