Skip to main content

Kik azok a népbarátok?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
és hogyan enyhítik a lakosság elviselhetetlen terheit?


Az 1991-es állami költségvetési törvény, amelyben a parlamenti többség megszavazta a kamatok és törlesztések fenti szabályozását, hatodik részében rögzíti e kellemetlen fejleményeket. A jelzett rész A lakáscélú kölcsönök kamatairól címet viseli. Így tárgyalták a bizottságok, a plénum, és ilyen címen szavazott róla a Ház.

A lakosság ezek után érthetően hüledezett, mikor az OTP-k kis levélkéiben a közműépítési hozzájárulásra – mondhatni kényszerűen – felvett hitelre nézve is megkapta a felszólítást: havi plusz 1500, vagy egy összegben a fele tartozás. A törvény szövege pontosan így szól (64. paragrafus): „Azoknak a kölcsönöknek a kamata, törlesztőrészlete és az adósság összege, amelyeket az OTP vagy a takarékszövetkezet az 1988. december 31-e előtt hatályban volt jogszabályok alapján lakásépítés, lakásvásárlás vagy egyéb, építési munka céljára nyújtott, az adós választása szerint 1991. január 1. napjától kezdődően a 65. vagy 66. paragrafus rendelkezései szerint változik meg.”

Annak idején, a költségvetési tervezet bizottsági vitái során az óvatos Gaál Gyula (SZDSZ) megkérdezte a kormány szakértőjét, mit is takar pontosan az az „egyéb építési munka”. A szakértő így felelt: felújítás, bővítés, emeletráépítés. (Kuncze Gábor felolvasta a szóban forgó bizottsági ülés jegyzőkönyvét.)

Csakhogy január 29-én Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár válaszából kiderült: a kormány bizony átverte a parlamentet, a bizottságokat és a plénumot. Az „egyebekben” benne vannak a közműépítési, illetve a közműépítési hozzájáruláshoz fölvett hitelek is. Amiről tehát a Kuncze Gáborhoz (és számos más képviselőhöz) forduló állampolgár azt képzelhette, hogy csak az OTP tévedése avagy packázása, az a törvény. Ugyanis mint a PM magyarázatából megtudtuk, azokat a hiteleket ugyanazon jogszabályok alapján kapta, mint az építési hitelt. Hogy ezt még annyira sem „szabad elhatározásból” vette igénybe, mint ahogyan lakást épített, bővített? Hogy ily módon a lakossággal megfizettetett közműfejlesztés jóvoltából a falusiak, külterületiek két-három különböző kedvezményes kölcsön után fizethetik a havi 3000–4500 Ft-nyi törlesztési többletet? Könnyű belátni, hogy nem kevesen lesznek erre képtelenek.

Mit mondott erre az államtitkár? A települési önkormányzatok szociális támogatásra lakosonként évi 200 Ft-ot kapnak, egy módszertani ajánlás kíséretében: ebből támogassák a törlesztéseket is… Egy négytagú családra évi 800 Ft is jut. (S mellesleg, a kormány kész még akárhány ellátási feszültség felvetésénél hivatkozni ugyanerre a 200 Ft-ra, a szerző személyes tapasztalata szerint.)

A Ház 49 százaléka fogadta el a Pénzügyminisztérium válaszát. Ám akkor felnyújtották kezüket szavazati joggal bíró államtitkárok, és kettő darab szavazattal az arány átbillent a válasz elfogadásába. A kormánypártok soraiban taps hangzott fel. Tényleg így örültek a nép barátai, hogy győzedelmeskedtek az ellenzék fölött, s választóik fizethetik e kifizethetetlen terheket? Amit a Ház meg sem szavazott? Mert egyszerűen elhallgatta előle a kormány?

Tanulságul álljon itt a szavazólista: „Nem”-mel szavaztak a jelen lévő függetlenek, nyolc kisgazda, a fideszesek, az MSZP-sek – kivéve Kovács Jenőt, aki tartózkodott – s a teljes SZDSZ. Nemet mondott az MDF-ből Gaál Antal (Somogy megye), Kelemen József (Heves megye), Szeleczky Zoltán (Budapest), Vona Ferenc (Pest megye). Tartózkodtak 12-en.

Elfogadta a kormány válaszát a szociális érzékenységére oly sokat adó Kereszténydemokrata Néppárt, egyedül Ugrin Emese tartózkodott. S igent mondott 11 kisgazda, 88 MDF-es, beleértve a Szociális Bizottság tagjait – a tartózkodó Kulin Sándor kivételével –, továbbá a két szavazó MDF-es miniszter: Botos Katalin és Für Lajos. Valamint a miniszterelnök, Antall József.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon