-up- [Upor Péter]

Nyomtatóbarát változat

– A kiskereskedelem egy jelentős része a világon mindenhol egyéni vállalkozók kezében van. Jó lenne, ha ez nálunk is megvalósulna. Enyhén szólva abszurd az az elmúlt negyven évben kialakult rendszer, mely szerint egy szatócsboltot is csak egy állami nagyvállalat üzemeltethet.

Köztudott, hogy az utóbbi időben számos nagyvállalat vezetősége megpróbálta hatalmát s a vállalat vagyonát valamilyen társaságba átmenekíteni. Ezeknek a törekvéseknek szab gátat, állít akadályt ez a törvény.

Beszélő: Valóban minden esetben akadályt állít?

– Ezeket a folyamatokat teljesen meggátolni, a jelenlegi tizennyolc fős apparátusunkkal, természetesen nem tudjuk. Ehhez partnerek kellenek: cégbíróságok, megyei önkormányzatok, vagyonellenőrző bizottságok. Az emberi gyarlóság társadalmi rendszertől függetlenül mindenütt megtalálható, s mi tizennyolcan nem vagyunk képesek arra, hogy az országban mindenütt ott legyünk.

Beszélő: Tudna konkrét példát említeni, amikor a törvény megakadályozta az úgynevezett spontán privatizációt?

– Még a törvény hatályba lépése előtt megalakult egy részvénytársaság Harmónia Kereskedelmi Vállalat néven, melyben több állami nagyvállalat vett részt. Egyikük még az előprivatizáció előtt felajánlotta üzletrészeit a beltagok számára. Az értékesítésre azonban már csak a törvény életbe lépése után kerülhetett volna sor. A részvényeket négymillió forintért akarták értékesíteni. A Harmónia vállalathoz kirendelt vagyonbiztos a részvények forgalmi értékét 40–100 millió forintra becsülte. Ilyenfajta „üzletek” létrejöttét próbáljuk megakadályozni.

Beszélő: Eddig mindössze 27 vállalatnál kezdődtek meg a vagyonértékelések. Miért ilyen lassú az előprivatizációs folyamat?

– A törvény hosszadalmas munka után született meg, de még így is bizonyára ráfért volna egy-két simítás. Jó lett volna például egy felmérés, hogy a törvény megszületésének pillanatában tudjuk, mit adjunk el, erről ugyanis senkinek sem volt fogalma. Mi tulajdonképpen önkéntes bevallásokra támaszkodunk: a vállalatok a törvény értelmében kötelesek bejelenteni, hogy mi tartozik az előprivatizáció hatálya alá.

Beszélő: Hány vállalatot és boltot érint az előprivatizáció?

– Eddig 345 vállalatot és mintegy 8500 boltot jelentettek be hozzánk.

Beszélő: Hogyan történik a vagyonértékelés?

– A vagyonértékelésnél három módszer kombinálásával határozzuk meg a kikiáltási árat. Az egyik módszer az összehasonlító forgalmi érték felbecsülése. Ez azt jelenti, hogy megnézzük, a környéken mennyiért adtak el üzleteket mostanában. Valószínűleg a Belvárosban ezt a módszert kell elsősorban alkalmazni. A másik az úgynevezett újra-előállítási érték becslése, ahol azt nézzük meg, mennyibe kerülne például a Ló utcai közértet újra megépíteni. Ez leginkább kistelepülések és külvárosok esetében célravezető. A harmadik módszer az üzlet profittermelő képességének megállapítása.

Beszélő: Mi lesz az üzletek alkalmazottaival? Ezeknek az embereknek jó részére az új tulajdonosoknak feltehetően nem lesz szükségük.

– Nehéz kérdés. Mondhatnám azt is, hogy mi közöm hozzá, de ez nagyon cinikus válasz lenne, és semmiképpen sem szeretnék cinikusnak látszani. Mihelyt megalakult az előprivatizációs igazgatóság, én valamennyi érdekvédelmi, érdek-képviseleti szervnek írtam egy levelet, hogy szeretnénk velük együttműködni, együttesen megoldani ezt a feladatot. Az élelmiszeripari szakszervezet kezdeményezésére többfordulós egyeztetési tárgyalások indultak az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium részvételével.

A kormánynak van egyfajta munkaerő-piaci válságkezelési stratégiája. Ez ugyan nem működik tökéletesen – ehhez sokkal több pénzre lenne szükség –, de én mégis azt gondolom, hogy ennek a keretében kellene kezelni az előprivatizáció során felmerülő foglalkoztatottsági problémát. Hiszen itt is hasonló gondok jelentkeznek, mint mondjuk a Mecseki Szénbányák bezárásakor. Ezen túlmenően a szakminisztériumnak kellene hogy legyen valamilyen koncepciója a munkaerő esetleges átcsoportosítására. És végül, ami talán a legfontosabb: vállalkozási lehetőségeket kell teremteni ezeknek az embereknek.

Beszélő: Van-e valamifajta elővásárlási joguk a régi alkalmazottaknak?

– Elővásárlási joguk ugyan nincs, de egyező ajánlat esetén ők kapják meg a boltot.

Beszélő: Az új tulajdonosok megváltoztathatják az üzlet eddigi profilját?

– Három bolttípustól eltekintve igen. A könyvüzletek, az élelmiszer- és gyermekélelmezési boltok esetében az önkormányzatoknak jogukban áll ötéves profiltartási kötelezettség előírása.

Beszélő: Mit kellene tennem, ha meg akarnám venni a Ló utcai közértet?

– Ha ír nekünk egy levelet, akkor mi kiértesítjük arról, hogy az üzletet mikor privatizáljuk. Ha valamilyen oknál fogva a bolt nincs rajta a listán, kérésre kivizsgáljuk, hogy bevonható-e az előprivatizáció körébe.

A sajtóban kötelesek vagyunk négyszer közzétenni minden érintett bolt nevét és címét. A Magyar Hírlapban minden hirdetés legalább egyszer megjelenik. Ha megvan az árverés időpontja, elmegy, és megpróbálja megszerezni a közértet. Ehhez még hozzátenném, hogy az előprivatizáció maradéktalan megvalósításához jól működő hitelkonstrukciókra van szükség. Ezért is hozták létre a privatizációs és az egzisztenciahitelt. Az előbbi, amit a Magyar Nemzeti Bank hirdetett meg – információim szerint – jelenleg már működőképes. Az egzisztenciahitel előkészítése szerintem olyan fázisban van, hogy a közeljövőben az is működőképessé válik. Én úgy gondolom, hogy a most meghirdetésre kerülő boltok esetében már mindkét hitelt lehet használni.

Beszélő: Köszönöm a beszélgetést.

• Belföld