Skip to main content

Kalapozás és perselyezés

Vissza a főcikkhez →


Március 9-én folytatódtak az úgynevezett egészségügyi érdekegyeztető fórum (egyrészről a szak- és szakmai szervezetek, másrészről a népjólét, a tb és a pénzügy) tárgyalásai az azonnali 50 százalékos béremelési követelésről. Továbbra sincs eredmény. Pulay Gyula, a népjólét helyettes államtitkára a forráskereső szakszervezetek javallatairól úgy nyilatkozott, hogy nem lehet szó sem az egészségügyi ágazat tb-járulékának mérsékléséről, sem az szja alóli mentességről. Viszont – tudósít a Magyar Hírlap – a Liga programcsomagját „figyelemre méltónak és a kormányzati munkába beépíthetőnek” tartják.

Mit rejteget a Liga Egészségügyi Szövetségének csomagterve? A népjólét és az EDDSZ eddigi tárgyalásai – szögezi le a Liga memorandumában – „azért rekedtek meg…, mert a megbeszélések a felelősség alóli kibúvás, a kölcsönös egymásra mutogatás jegyében zajlottak le”. A népjólét azt mondta, nincs pénz a béremelésre, az EDDSZ pedig nem jutott tovább a bérkövetelés megfogalmazásánál. Azzal egyetért a Liga, hogy nem feladata egy szakszervezetnek a bérfejlesztési források megnevezése, de a megegyezés érdekében ki kell mondani a „könyörtelen igazságot”, azt, hogy a társadalomnak áldozatot kell hoznia az egészségügyért.

„Mi nem hiszünk a csodákban, ezért csomagtervünk alapgondolata az, hogy: »Ha kell, kalapozunk, ha szükséges, perselyezünk«” írják a ligás egészségügyiek. Körbe kell hordani a perselyt az egészségügy megsegítésére, mégpedig nemcsak a közvetlenül érdekeltek körében, hiszen minél szélesebb társadalmi összefogásra van szükség. Két sűrűn gépelt oldalon sorolják fel ennek lehetőségeit. Miként növelhetők először is az egészségügy pénzforrásai? A ligás egészségügyiek szerint úgy, hogy az ilyen források kezelésében érdekelt bankok kamatnyereségük 2 százalékát juttassák el az egészségügynek; továbbá gyógyszeráremelést indítványoznak (ami nem érintene a krónikus vagy idős betegek által szedett gyógyszerek térítési díját). Szolgáltatási illetéket szednének a nem gyógyító jellegű, hanem hivatalnoki munkák (a kiadott igazolások, munkaalkalmassági vizsgálatok stb.) után. „Az egészségügy gyógyításáért” címmel alapítvány formájában kellene gyűjtögetni a vállalkozók, közületek és magánszemélyek felajánlásait, emellett több lehetőséget kell adni az egészségügyi intézményeknek bevételeik növelésére. Emelni kell az élvezeti cikkek árát, a befolyt haszon az egészségügyiek bérének növelésére fordítódjon.

A csomag másik része kiadáscsökkentő, életszínvonal-növelő ajánlásokból áll. A mezőgazdasági őstermelőkkel azonos elbánást, azaz 600 ezer forintig mentességet javallanak a személyi jövedelemadó alól. Továbbá: mivel nem fizetik meg az egészségügyiekeket, térítsék meg kártalanítással (részvénnyel, vagyonjeggyel) a kizsákmányolást. Az egészségügy haszonélvezői (a beszállító műszergyárak, szolgáltatók stb.) adjanak árengedményt az egészségügynek, engedjék el jövedelmük 1-2 százalékát; a helyhatóságok engedjék el a bérleti díjakat és a helyi adókat. Amíg kicsi a fizetés, ennek megfelelő munkaidőben is kelljen dolgozni, ezenkívül kívánatos a munkaszelekció, az, hogy segítsenek, segíthessenek a betegek rokonai, hozzátartozói a kórházi ápolásban.

Végül a programcsomag bojkottot hirdet a társadalombiztosításnak tartozó vállalatokkal szemben. Az ilyenektől ne vásároljanak, ne rendeljenek az egészségügy barátai, az egészségügy pedig ne elégítse ki e vállalatok nem gyógyító célú igényeit (munkaalkalmassági és szűrővizsgálatok, adatszolgáltatás stb.).

Körülbelül ezt a csomagot tartja figyelemre méltónak a népjólét. A Liga egyébként nemcsak programmal igyekszik támogatni az egészségügyi dolgozók követelését: amint bejelentette, részleges munkalassítást és munkaidő-csökkentést, az adminisztráció és adatszolgáltatás felfüggesztését kezdeményezi május 1-jétől, ha addig nem jutnak előbbre a béremeléssel.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon