Skip to main content

Beszélő hetilap, 11. szám, Évfolyam 4, Szám 11

(Bodor Pál) - (Stefka István): [Olvasói levelek]

nwa [Nagy W. András]: Ál-cárevics / Orvostörténet / A jogállam előnye

Kőszeg Ferenc: Most vagy soha?

Dr. Donáth Ferenc: Az egészségügyi érdekegyeztetés margójára

gv– [Eörsi János–Garai Viktor] - –eö: Kék léggömbök a rendőrtábornoknak

–rsi– [Eörsi János]: Kalapozás és perselyezés

lt [Solt Ottilia]: Válságmenedzselő érdekképviselet

– ózdi helyzet –

Török Monika: A törtszámok törvénye

Fejtő Ferenc: Sajtószabadság – gyámság alatt

Mink András: Felmérés a tv-ről

: Az oroszlán barlangjában

Beszélő-est a menekülők kérdéséről

Upor Péter: Bíró-blues

A függetlenség határai

Révész Sándor: A Bukszár-ügy és az idő III.

: Öreg pillérek

Nagy W. András: Márciusi hátramenet

Dobos Ferenc: Együttélés – külön?

Beszélgetés Duray Miklóssal

V. J. [Vajna János]: Háború és tévé

K. M. [Kovács Miklós]: Kék sisakban

–AS–: Európa törzsei

Langmár Ferenc: Biztos, hogy nem igaz?

Scherter Judit: „…hogy lássam, az Ördög győzött-e vagy az Úristen”

Gráber Margittal beszélget Scherter Judit

Hajdu István: A régió szélén, a világ közepén

Kortárs horvát művészek az Ernst Múzeumban

[Kisbali László]: Másnap

(Laki Mihály) - Kőszeg Ferenc: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon