Skip to main content

Kék sisakban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az ENSZ Biztonsági Tanácsa február 22-én döntött a békefenntartó erők jugoszláviai telepítéséről, s a hét elején meg is kezdődött az UNPROFOR angol nyelvű rövidítéssel azonosított misszió felvonulása.

A világszervezet fennállásának közel 50 esztendejében 20 alkalommal rendeltek ki ENSZ-csapatokat a világ különböző zugaiba. Az ENSZ-missziók és kontingensek összlétszáma félmillióra tehető, s nyolcszáz körül van azoknak a kéksisakosoknak a száma, akik életükkel fizettek a gyakorta törékenynek bizonyuló béke fenntartásáért. Az eddigiekben, illetve jelenleg az alábbi jelentős békéltető missziók működtek és működnek:

1. 1948-ban hozták létre a tűzszünetet felügyelő szervezetet a Közel-Keleten (Jeruzsálem székhellyel) a fiatal zsidó állam és a vele szemben álló arab országok közötti tűzszünet őrzésére. (Angol elnevezése: United Nations Truce Supervison Organization.)

2. Az 1973-as közel-keleti háború után a BT az 1974-es határozat alapján a Golan-fennsíkon telepített ENSZ-csapatokat. A damaszkuszi székhelyű ENSZ-erő 1300 főnyi katonai és kiszolgáló személyzetből áll. (UN Disengagement Observer Force – UN-DOF) A kontingens tevékenységének meghosszabbítására félévenként kerül sor.

3. Libanonban 1978 óta állomásoznak – ideiglenes jelleggel – ENSZ-csapatok. Kilenc ország csaknem 6 ezer katonát küld a kötelékbe. Mandátumát ugyancsak félévente hosszabbítja meg a BT. (UN Interim Force in Libanon – UNIFIL)

4. Cipruson 1964 márciusától állomásoznak ENSZ-csapatok. A 2100 fős egységhez nyolc ország küld katonát. A török és görög közösség elmérgesedett viszonya, majd az észak-ciprusi török miniállam kikiáltását követően létrehozott egység főhadiszállása Nicosiában van, mandátumát azóta is rendszeresen meghosszabbítják. (UN Peace-Keeping Force in Cyprus – UNICYP)

5. Az Afganisztánt egykor megszálló szovjet csapatok kivonását 1988-tól 40 tagú ENSZ-misszió ellenőrzi 1988-tól Kabul és Islamabad székhellyel. (UN Good Offices Mission in Afganistan and Pakistan – UNGOMAP)

6. Az irak–iráni háború záróakkordjaként 1988-ban hozott létre katonai megfigyelőcsoportot a BT. A talán leggyakrabban emlegetett, Bagdad és Teherán székhelyű ENSZ-kontingensben 24 ország vesz részt, s Magyarország is képviselteti magát. (UN Iran–Iraq Military Observer Group – UNMOG)

7. A kubai csapatok Angolából való kivonulásának ellenőrzésére 1989-ben alakított megfigyelőcsoportot a BT. A luandai székhelyű testület 70 fővel kezdte meg tevékenységét. (UN Angola Verification Mission – UNAVEM)

8. A Biztonsági Tanács 1978-as 435-ös számú határozata alapján kiküldött ENSZ-csoport a namíbiai átmenetet segíti. A 21 ország 4500 katonájából és 500 rendőréből álló kontingens tényleges telepítése 1989-ben kezdődött. (UN Transition Assistance Group – UNTAG)

Mind a Namíbiában, mind az Angolában működő ENSZ-kontingensben helyet kapott Magyarország is.

9. Az Irak és Kuvait közötti fegyverszünetet ellenőrzi az 1991 áprilisától működő 300 tagú ENSZ-megfigyelőcsoport. Ebben is vettek részt magyar katonatisztek.

10. A BT idén február 28-án határozott az eddigi legnagyobb létszámú ENSZ-erő létrehozásáról, mégpedig Kambodzsában. Itt a tervek szerint összesen 22 ezer „kéksisakos” teljesít majd szolgálatot.


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon