Skip to main content

Hány lépés a határ?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Telefoninterjú Vytautas Radzvilasszal, a Litván Liberális Párt vezetőjével, a Sajudis alelnökével


Beszélő: Mi volt az első lépés, amit a független állam tényleges megteremtése érdekében tettek?

Vytautas Radzvilas: Megkezdődött a határállomások kiépítése, amelyek vámellenőrző pontok formájában már eddig is működtek, jórészt azonban fegyvertelen, félpolgári állományban lévő munkatársakkal, bár épp az utóbbi hetekben az ellenük folytatott sorozatos terrortámadások következtében szóba került felfegyverzésük Most megindult a professzionális határállomásokká való átalakításuk. Paradox módon most is jelen vannak szovjet határőregységek, de most már reményeink szerint legalábbis azért, hogy kiképezzék a litván határőrállományt.

A litván területen állomásozó szovjet katonai egységek már nem portyáznak a városban, tényleges kivonásuk azonban még nem kezdődött meg, csupán ígéretet kaptunk rá.

Beszélő: Milyen stádiumban van a kommunista párt feloszlatása?

V. R.: Litvániában szerencsére már olyannyira meggyöngült, hogy gyakorlatilag magától föloszlott. Azok a pártvezetők pedig, akik a januári puccs előkészítésében részt vettek, még mindig a vilniusi szovjet laktanyában rejtőznek, s nem adnak életjelt magukról. Tudomásom szerint más balti köztársaságokban sem a közvetlen kommunista restauráció jelent veszélyt, hanem sajátos módon épp egy antikommunista hullám. Két okból: egyrészt ez a maga pusztán negatív irányával nem kívánt irányba terelheti a tömegek indulatait, másrészt provokációk révén komolyabb összeütközésekhez is vezethet.

Beszélő: Egységes-e a parlament abban a kérdésben, hogyan rendezzék be a független Litvániát?

V. R.: A litván parlament most azt a procedúrát dolgozza ki, milyen jogi formában kerülnek át a különféle objektumok szövetségi tulajdonból litván tulajdonba. E kérdésben teljes egység van.

A puccs bukásának kétségtelenül megvan az a pozitív szerepe, hogy a közvetlen fizikai fenyegetés veszélye jóval kisebb. Különös módon azonban a szovjet központ mint külső ellenfél visszaszorulásával egyre több belső feszültség, sőt újabb feszültségforrás tör felszínre. A legfontosabb vitás kérdés az, milyen feltételekkel kössünk szerződéseket Oroszországgal és a többi köztársasággal. Egyre növekszik az aggodalom ugyanis azzal kapcsolatosan, hogy Oroszország az új szövetségi szerződés nyomán kialakuló, egyelőre még rendkívül homályos jogi helyzetet arra fogja fölhasználni, hogy Litvániát saját politikai érdekövezetébe kényszerítse. Litvánia jelenlegi, rózsásnak semmiképp sem nevezhető helyzete pedig még tovább fog romlani, ha Oroszország egyoldalúan kíván érvényt szerezni gazdasági érdekcinek. S mivel Jelcinnek feltétlen érdekében áll saját pozícióit Oroszországon belül megerősíteni, erre a volt szovjet köztársaságokkal szembeni gazdaságpolitika keményítését is föl fogja használni.

Beszélő: Jelcin mind ez idáig a balti szuverenitás egyik fő szószólója volt.


V. R.: Jelcin stratégiai elképzelései szerint Oroszországot olyan köztársaságokkal kell körülvenni, amelyek többé-kevésbé szorosan függnek az ő államától. S nem vagyok meggyőződve arról, hogy ebben az államkoncepcióban nem fognak-e tovább élni a régi Oroszország politikai tradíciói. Bár Jelcin alapjában véve a demokratikus és humánus politizálás híve, ennek érvényesítésére egyelőre intézményes garanciák nincsenek.

Amikor majd elmúlik a puccs leverésének eufóriája, ki fog derülni, mennyire lényeges szempont ez az orosz–litván politikai kapcsolatok alakulásában.

Beszélő: Érintheti-e ez a jegyzőkönyvben már rögzített orosz–litván lakosságcsere kilátásait?

V. R.: Az emigrációs politikát igyekszünk kivenni a kétoldalú szerződéskötés köréből, és magasabb nemzetközi jogi keretek közé utalni, az orosz tárgyalófél viszont igyekszik fönntartani magának a jogot, hogy a litvániai orosz nyelvű lakosság érdekvédőjeként lépjen föl.

Beszélő: Önálló hadsereg és biztonsági szervek?

V. R.: Litvániában már idestova egy éve fennáll az ún. Területvédelmi Hivatal és az Állambiztonsági Hivatal, ezeknek azonban eddig igen specifikus feladataik voltak. Míg a Területvédelmi Hivatal arra készült föl, hogy a polgári lakosság védelmét ellássa egy esetleges újabb megszállás esetén, az Állambiztonsági Hivatal a litván parlament zavartalan működéséhez szükséges információk beszerzésével foglalkozott. A litván nemzeti hadsereg szervezése körül óriási viták vannak, egyesek kétségbe vonják, hogy egyáltalán szükség van-e rá, mások pedig úgy vélik, csak egy nagy létszámú, jól felszerelt hadsereg mögött érezhetjük magunkat biztonságban.





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon