[Kiss Ilona]

Vissza a főcikkhez →

Gleb Jakunyint – akit már az „előző rendszerben” is 21 évre megfosztottak papi hivatása gyakorlásától, mivel I. Alekszij pátriárkát kollaborálással és egyház üldözőinek segítésével vádolta –, ismét eltiltották az istentiszteletek tartásától: a Szent Szinódus ugyanis 1993. október 8-i határozatában megtiltotta, hogy papi személyek állandóan működő parlamentben képviselőséget vállaljanak. Jakunyin a Beszélő számára telefonon kommentálta II. Alekszijjel kirobbant konfliktusát. „Továbbra is a pravoszláv egyház papja vagyok, nem fogadom el, hogy megfosztottak papi tisztemtől amiatt, hogy a Szent Szinódus rendelete ellenére Duma-képviselővé jelöltettem magam, s be is jutottam az alsóházba a Gajdar vezette Oroszország Választása blokk listáján. Egyébként az eljárás formailag is ellentmondásos: az október 8-án keltezett dokumentum csak a képviselőjelölteket sújtja, az én ügyemben november 3-án hoztak határozatot, holott engem csak november 10-én vettek fel a jelöltlistára. Alekszij pátriárka külön levélben fordult Ribkin (agrárkommunista) parlamenti elnökhöz, nála tett panaszt amiatt, hogy még mindig reverendát viselek, és keresztet hordok a nyakamban, pedig ehhez nincs jogom, egyúttal felszólította a Dumát, hogy avatkozzon bele konfliktusunkba. Meg akarták akadályozni, hogy bekapcsolódjak a vallásügyi bizottság munkájába, mivel már az előző parlamentben is tiltakoztam azellen, hogy a pátriárka keresztülpréselje a vallási törvény módosítását. Teljesen világos, hogy múltbeli tevékenységem miatt akarnak bosszút állni rajtam (másik pap képviselőtársamat békén hagyják), ugyanis tagja voltam annak a bizottságnak, amelyik a legfőbb egyházi vezetők KGB-ben játszott szerepét tárta fel és publikálta. A pátriárka is tisztában van vele, kik ezek a személyek, mégsem tesz semmit elmozdításukért.

Alekszij pátriárka teljesen alkalmatlan arra, hogy radikális egyházi reformot hajtson végre: a szigorú egyházi hierarchia keretei között továbbra is a KGB V. hadosztályaként működik, sőt szemet huny afölött, hogy feketeszázas és egyéb fasiszta irányok terjedjenek, mi több, a nacionalista, vörösbarna szárny nyomására hivatkozva számol le a demokratikus és liberális ellenzékkel. Ő maga nevezte ki metropolitává Szentpétervári Ioannt, s egyetlenegyszer sem utasította vissza szélsőséges nézeteit. Teljesen reális a veszély, hogy e szárnyon keresztül az egyháztól Zsirinovszkijékhoz is egyenes út vezet. Olyannyira nem tudja kézben tartani az irányítást, hogy ez előbb vagy utóbb egyházszakadáshoz vezet. A Jelcin-féle alkotmányt nem támogatta, a választásokon való részvételre nem buzdított, nem vetett véget annak, hogy egyházi személyek megáldják az orvlövészek fegyvereit. Születésnapjára a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntették ki, ami egyenesen nevetséges. A pravoszláv egyháznak rendkívül alacsony a tekintélye, még a hívő emberekre sincs politikai befolyása. Nincs másfél milliónál több ember, aki odafigyelne rá. Mesterségesen értékelik fel a szerepét.

Az egyházból hiányzik az eleven igehirdetés, a misszionáriusi munka, túlzott szerepet tulajdonítanak a bonyolult, bizantinus szertartásoknak, tévéshow lett a bensőséges istentiszteletből. Az igazi pravoszláv egyház hallgat. Protestánsok, baptisták, nyugati igehirdetők több embert vonzanak. Ebben is a pátriárka a hibás.”

• Külföld