Skip to main content

„Bosszút akarnak állni rajtam”

Vissza a főcikkhez →


Gleb Jakunyint – akit már az „előző rendszerben” is 21 évre megfosztottak papi hivatása gyakorlásától, mivel I. Alekszij pátriárkát kollaborálással és egyház üldözőinek segítésével vádolta –, ismét eltiltották az istentiszteletek tartásától: a Szent Szinódus ugyanis 1993. október 8-i határozatában megtiltotta, hogy papi személyek állandóan működő parlamentben képviselőséget vállaljanak. Jakunyin a Beszélő számára telefonon kommentálta II. Alekszijjel kirobbant konfliktusát. „Továbbra is a pravoszláv egyház papja vagyok, nem fogadom el, hogy megfosztottak papi tisztemtől amiatt, hogy a Szent Szinódus rendelete ellenére Duma-képviselővé jelöltettem magam, s be is jutottam az alsóházba a Gajdar vezette Oroszország Választása blokk listáján. Egyébként az eljárás formailag is ellentmondásos: az október 8-án keltezett dokumentum csak a képviselőjelölteket sújtja, az én ügyemben november 3-án hoztak határozatot, holott engem csak november 10-én vettek fel a jelöltlistára. Alekszij pátriárka külön levélben fordult Ribkin (agrárkommunista) parlamenti elnökhöz, nála tett panaszt amiatt, hogy még mindig reverendát viselek, és keresztet hordok a nyakamban, pedig ehhez nincs jogom, egyúttal felszólította a Dumát, hogy avatkozzon bele konfliktusunkba. Meg akarták akadályozni, hogy bekapcsolódjak a vallásügyi bizottság munkájába, mivel már az előző parlamentben is tiltakoztam azellen, hogy a pátriárka keresztülpréselje a vallási törvény módosítását. Teljesen világos, hogy múltbeli tevékenységem miatt akarnak bosszút állni rajtam (másik pap képviselőtársamat békén hagyják), ugyanis tagja voltam annak a bizottságnak, amelyik a legfőbb egyházi vezetők KGB-ben játszott szerepét tárta fel és publikálta. A pátriárka is tisztában van vele, kik ezek a személyek, mégsem tesz semmit elmozdításukért.

Alekszij pátriárka teljesen alkalmatlan arra, hogy radikális egyházi reformot hajtson végre: a szigorú egyházi hierarchia keretei között továbbra is a KGB V. hadosztályaként működik, sőt szemet huny afölött, hogy feketeszázas és egyéb fasiszta irányok terjedjenek, mi több, a nacionalista, vörösbarna szárny nyomására hivatkozva számol le a demokratikus és liberális ellenzékkel. Ő maga nevezte ki metropolitává Szentpétervári Ioannt, s egyetlenegyszer sem utasította vissza szélsőséges nézeteit. Teljesen reális a veszély, hogy e szárnyon keresztül az egyháztól Zsirinovszkijékhoz is egyenes út vezet. Olyannyira nem tudja kézben tartani az irányítást, hogy ez előbb vagy utóbb egyházszakadáshoz vezet. A Jelcin-féle alkotmányt nem támogatta, a választásokon való részvételre nem buzdított, nem vetett véget annak, hogy egyházi személyek megáldják az orvlövészek fegyvereit. Születésnapjára a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntették ki, ami egyenesen nevetséges. A pravoszláv egyháznak rendkívül alacsony a tekintélye, még a hívő emberekre sincs politikai befolyása. Nincs másfél milliónál több ember, aki odafigyelne rá. Mesterségesen értékelik fel a szerepét.

Az egyházból hiányzik az eleven igehirdetés, a misszionáriusi munka, túlzott szerepet tulajdonítanak a bonyolult, bizantinus szertartásoknak, tévéshow lett a bensőséges istentiszteletből. Az igazi pravoszláv egyház hallgat. Protestánsok, baptisták, nyugati igehirdetők több embert vonzanak. Ebben is a pátriárka a hibás.”






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon