[Kiss Ilona]

Vissza a főcikkhez →

A legutóbbi parlamenti és elnökválasztás teljes politikai monopóliumot teremtett a posztkommunista Litván Demokratikus Munkapárt (LDMP) számára – állapította meg a Litván Liberális Unió tanácsadói csoportja, amely nemrég elemezte a Litvániában kialakult krízishelyzetet. A litván politikai pártok két ellentételes tendencia mentén különültek el: a totalitárius politikával szemben, a függetlenség mellett álltak, de hiányzott belőlük a konkrét politikai-ideológiai tartalom. Ezt a vákumot töltötték be a háború előtti romantikus ideológiák és a kommunista ideológia „humanizált” elemei. A liberális-demokratikus hagyomány hiányát a pszeudo-konzervatív hazafias koalíció és a pszeudo-szocialista munkáspárt pótolta, ám ezek a hamis formák magát a hiányt is eltakarták: létrehozásuk így még több nehézségbe ütközik. A pártok politikai programjai mindennek következtében elváltak a realitásoktól, nem tudnak egy valóságos társadalmi szerződést megalapozni: többnyire nem egyebek – vélik a liberális elemzők – mint individuális és csoportérdekeket szolgáló populista politikai munkafüzetek.

I. Hazafias Unió (Litván Konzervatívok): A tavaly év végén fölbomlott Sajudis utódszervezete. Landsbergis elnökletével arra törekszik, hogy az összes litván jobboldali pártot ellenőrizze. Populista szólamai közt még mindig vezet a független Litvánia követelése, az orosz kapcsolatok merev elutasítása. A szövetség magát a szociális háló egyedüli őrének tekinti, miközben a gazdasági feltételekre alig figyel. Rendkívül lelassítja a valódi jobboldali politikai erők kialakulását. Mind konzervatív, mind populista tendenciák vannak benne, de ha a Sajudis legszélsőségesebb elemei jutnak meghatározó szerephez, kiszoríthatják az Unióból a demokratikus szándékokat.

II. Litván Nacionalista Párt: A háború előtti litván nacionalisták által alapított párt utódszervezete. Viszonylag erős, mivel nagyszámú agrár-műszaki értelmiségit tömörít, szoros kapcsolatban áll a litván parasztszövetséggel. Mérsékelt nacionalista irányvonala ellensúlyozhatja a szélsőséges nacionalistákat.

III. Litvániai Kereszténydemokrata Párt: Nagy múltú, katolikus orientációjú politikai párt. Az ideológiai és programelvek háború előtti szellemre támaszkodnak, s a párt vezetőit egyelőre vajmi kevéssé zavarja, hogy ezek ma alig alkalmazhatók. A fiatalok körében a szekularizáció miatt alig van befolyása. Potenciális politikai jelentőségét korlátozza, hogy erősen függ a Hazafias Uniótól. Ha a katolikus egyház modernizálódik, az LKP-ből is válhat nyugati stílusú párt.

IV. Litván Demokratikus Munkáspárt: Posztkommunista párt, Litvánia életének minden szféráját uralja, elnöke a litván miniszterelnök. A 141 parlamenti helyből 70-et szerzett meg. Mint kormánypárt kimeríthetetlen szervezeti és pénzügyi eszközökkel rendelkezik. Nincs egyesítő politikai programja, csupán a korábbi pártnómenklatúra közös érdekei tartják össze, amelyek politikai nyelven fejeződnek ki. Ezért nem lehet rendes szociáldemokrata párt, csupán a volt kommunista párt modifikációja. A közelmúltban megindult a párt szétválása: az egyik szél, a radikális baloldal két héttel ezelőtt megalakította a szocialista pártot, a mérsékeltebbek egy része a kereszténydemokratákhoz áramlik, másik részük pedig a szociáldemokratákhoz és a Litván Centrum Unióhoz. E háromirányú metamorfózis után e párt ún. centrista erővé válik. A centrizmus azonban a litvániai viszonyok között nem egyéb, mint a kommunizmus transzformálódásának harmadik fokozata. Az evolúció a következő három stádiumban zajlott le: 1989-ben a Szovjetunió Kommunista Pártjából kivált a Litván Kommunista Párt; ez a Sajudis-korszakban átalakult a Litván Demokratikus Munkáspárttá, ebből centrista pártok formálódnak.

V. Litván Szociáldemokrata Párt: Az újjászervezett párt gyakorlati tevékenysége teljes egészében az LDMP-től függ: a parlamenti döntésekben a kormánypártot támogatja. Szoros kapcsolatban áll a szakszervezetekkel, ezzel próbálja befolyását növelni. Ha a párt vezetése fölmondja e rövidtávú pragmatizmust, és elkötelezi magát a következetes szocdem irány mellett, autentikus erő lehet.

VI. Litván Centrum Unió: Mint centrumerő, az átmeneti időszak organizációs egysége: a többpárti politikai rendszer kialakulása után ez a fogalom elvileg elveszti értelmét. Egyelőre mint a nemzeti mozgalmak moderátora pozitív szerepet játszik. Politikai pragmatizmusa, az ideológiai és programelvekkel szembeni közömbössége azonban nagymértékben akadályozza a többpártrendszer létrejöttét, az árnyékpolitika kialakulását segíti elő. Sem e szempontból, sem bázisát tekintve nem különbözik a Konzervatív Uniótól és a Munkáspárttól.

VII. Litvániai Lengyel Egység: Egyetlen nemzetiséget tömörítő párt, aktuális érdekeitől függően támogatja a kormánypártot. Szerepe a helyi önkormányzatokban lehetne, ezeket azonban az LDMP visszafogja.

VIII. Litván Liberális Unió: Új politikai párt, a kialakuló középosztály érdekeit a liberális elvek alapján igyekszik képviselni. A Magántőkés Szövetség bázisán alakult ki. Programja a minimális állam követelményén alapul, ami még a nyugati társadalmakban is ritkán érvényesíthető, így be kell látnia, hogy a liberális elvek egyelőre aligha jutnak közelebb a realitáshoz. Értékét csökkenti, hogy a szociális biztonság programját nem igazították hozzá a speciális litván feltételekhez. Teljes liberális kormányprogramja egyelőre nincs. Gazdasági elveinek megvalósítását a lassú privatizáció gátolja.

• Külföld