[Kiss Ilona]

Nyomtatóbarát változat

– Meg kell mondjam: nagyon vegyes érzelmeim vannak a tanácskozással kapcsolatban. A leglényegesebb eredmény: létrehoztunk egy olyan mechanizmust, amelyik lehetővé teszi, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet részt vevő országai az emberi jogi normák megsértését ne az elkövető ország belügyeként kezeljék, hanem két- vagy többoldalú fórumon szóvá tegyék, s a körülmények felderítésére ún. raportőröket, ténymegállapító missziókat küldjenek. E téren még a konszenzus elvétől is sikerült egy kicsit eltérnünk – első ízben az európai biztonsági folyamat történetében.

A másik pozitívum: a dokumentum olyan kérdésekre is kiterjed, amelyek eddig háttérbe szorultak a köztudatban, mint például a nők jogai, a mozgássérültek jogai. Először került napirendre az a rendkívül aktuális kérdés, hogy miként garantálhatóak az emberi jogok szükségállapot kihirdetése idején, s miként teremthető meg a fegyveres testületek, rendőrség, katonai és nemzetbiztonsági szervezetek fölötti szoros politikai és civil kontroll. Az utóbbi Magyarország számára különösen fontos feladat lenne. A harmadik pozitívum, amely már átvezet a negatívumokhoz is: világossá vált, hogy Európában ma a nemzeti kisebbségek ügye válthatja ki a legsúlyosabb politikai, sőt fegyveres konfliktusokat. A szovjet álláspont e téren mind ez idáig lehetetlenné tette az elmozdulást, most viszont – érthető módon – ők a nemzeti kisebbségek jogainak legharcosabb védelmezői.

Ennek ellenére – s ez szerintem a legfőbb negatívum – épp a nemzeti kisebbségvédelem területén nem történt tartalmi előrehaladás: néhány ország saját belső problémái miatt egyszerűen nem volt hajlandó túllépni a genfi kisebbségi találkozón elért megállapodások körén.

Beszélő: Hogyan fogadták a magyar javaslatokat?

– Azt szerettük volna, ha a konferencia kimondja: a nemzetek önrendelkezési jogának gyakorlásakor a nemzeti kisebbségek jogait is figyelembe kell venni a keletkező új államokban vagy az államiságért küzdő egységekben. A másik: a nemzeti kisebbségek problémái (önigazgatás, nyelvi-kulturális autonómia) kizárólag békés eszközökkel oldhatók meg, mégpedig olyan fórumokon, ahol a szóban forgó kisebbségek legitim képviselői is jelen vannak. Végül: biztosítani kell a nemzeti kisebbségek nyelvének gyakorlását az élet minden területén, tanulásban, kultúrában, tömegkommunikációs eszközökben, közigazgatásban egyaránt. Ezen pontokat szerettük volna elfogadtatni. Nem sikerült. Az országok döntő többsége hevesen támogatott bennünket, de három-négy ország ugyanilyen hevesen ellenezte javaslatainkat. Megítélésem szerint nemcsak a többség várakozásától, hanem a tényleges szükségletektől is elmaradt ez a konferencia. Abban bízom, hogy a helsinki utótalálkozón végül márciusban ezeket a konkrét kötelezettségvállalásokat is elfogadhatjuk.

Beszélő: Egy-egy delegáció – példáid a szovjet és a jugoszláv – nem csupán tárgyalópartnerük volt, hanem voltaképp megtárgyalandó „ügyet” is jelentett. Mennyiben érintették az efféle „egyedi” problémák a tanácskozás menetét?

– Ezeket az ügyeket más fórumok tárgyalják: például az Európa Tanács, amelyek keretein belül a szóban forgó kérdések sokkal hatékonyabb eszközökkel rendezhetők: az Európa Tanács bírósága a tagállamokra nézve kötelező érvényű határozatot hozhat.

Mindjárt a konferencia elején fölvetődött a kérdés, hogy Grúzia, Azerbajdzsán, Ukrajna, Örményország és Moldávia részt vehet-e önálló alanyként a tárgyalásokon. A szovjet küldöttség kifejezetten támogatta ezeket a kéréseket, ám a többi ország bizonyos fenntartásokkal fogadta. A balti országok esetében teljes volt az egyetértés: végül is magyar kezdeményezésre a konferencia teljes jogú, önálló tárgyalópartnerei lettek, miután a tagfelvételi kérelem fölülvizsgálatára külön összehívtak egy miniszteri tanácsülést.

Nagy volt a bizonytalanság mindenkiben, hogy az a küldöttség, amelyik most a Szovjetunió tábla mögött ül, végül is kit s milyen hatáskörrel képvisel, és kit fog képviselni mondjuk egynéhány hónap múlva. Előfordulhat, hogy e folyamatok letisztulása után Helsinkiben már akár az egész tagságot átstrukturálhatjuk.

Konkrét konfliktusok nem szerepeltek a napirenden, mégis az egész konferencia mintegy Jugoszlávia és a szovjet puccs árnyékában zajlott. Amikor például azt mondtuk, hogy a hadsereg fölötti politikai célellenőrzés szükségességét e két térség helyzete illusztrálhatja, ez a mi értelmezésünkben azt jelentette, hogy a központi szerveknek kell ellenőrizniük a hadsereget is. Nos, a – nem tudni, kit képviselő – jugoszláv delegáció ezt Jugoszlávia elleni támadásnak vette. Sajnos, ez a disszonáns reakció alátámasztja azt a feltételezést, hogy nem ellenőrzik, vagy nem központi szervek ellenőrzik a hadsereget, sőt, lehet, hogy már a külügyi apparátust is valaki más instruálja.

Beszélő: Az utóbbi napokban a világsajtóban igen nagy visszhangot váltott ki Bushnak az az álláspontja, hogy a be nem avatkozás elvét ezentúl adott esetben föl kell függeszteni a demokrácia védelme érdekében. Itt, Moszkvában miként vetődött fel ez az alternatíva?

– Megosztotta a résztvevőket. Német tárgyalópartnereink azt javasolták, hogy lehessen békés kényszerítő intézkedéseket foganatosítani az érintett állam jóváhagyása nélkül is, ha a demokrácia általánosan elfogadott értékeit durván megsértik. Ezt sajnos megint csak nem sikerült elfogadtatni. Csupán annyit sikerült elérni, hogy ha emberijog-sértések fordulnak elő, akkor az államok közössége, beavatkozhat az ország belügyeibe. Az emberi jog ennyiben magasabb rendűnek ítéltetett, mint a be nem avatkozás elve.

• Külföld