[Kiss Ilona]

Nyomtatóbarát változat

Február 3-án független katonai szakértőkből álló csoport érkezett Litvániába a januári események kivizsgálására. Amikor azonban február 12-én vizsgálataik befejeztével hazafelé tartottak, a pályaudvaron néhány rohamosztagos hármójukat letartóztatta (két tisztet és egy parlamenti képviselőt), és a katonai parancsnokságra hurcolták őket. Kihallgatás után alapos személyi motozáson estek át, melynek során természetesen semmit nem találtak. Másnapra revolvergolyókat csempésztek ruhájuk zsebébe, de szerencsére az „őrizetesek” idejében eszméltek, és elkerülték az újabb provokációt.

A hatóságok joggal tartottak attól, hogy a szakértői vélemény napvilágot lát. Ha az igazság egyszer megíratott, akkor az kitudódik, azonban ez aligha vigasztalja a függetlenségük kikiáltásának egyéves évfordulóját március 11-én gyászolva ünneplő litvánokat.

Az alábbiakban szemelvényeket közlünk a megközelítően húszoldalas jelentés végkövetkeztetéseiből a Russzkaja miszl c. párizsi hetilap közleménye alapján.

1. 1991. január 11-e és 13-a között Vilniusban a fegyveres erők, a belügyminisztérium különleges alakulatai és a KGB közreműködésével kísérlet történt az államhatalom megdöntésére. Mindezt azzal a céllal tették, hogy visszaállítsák az SZKP, illetve az annak részét képező LKP politikai hegemóniáját.

2. A szovjet katonai egységek államcsínykísérletben való részvételéről a központ már ezt megelőzően döntött, jóváhagyta és koordinálta a beavatkozást, mégpedig a Szovjetunió államelnökének nyilvánvaló tudtával és beleegyezésével.

3. Az államcsíny közvetlen kezdeményezője a Litván Kommunista Párt KB volt. (…)

7. A civil lakosság és az állami intézmények védői közül senki sam használt fegyvert, csak a katonák nyitottak tüzet. Ennek következtében 13-an életüket vesztették, és 604-en megsebesültek. Az összes áldozat a civil lakosságból került ki, kivéve azt a KGB-hadnagyot, akit saját emberei sebesítették meg, s halálának oka az, hogy nem részesült idejében szakszerű orvosi ellátásban. (…)

10. Az államcsínykísérletért, a számtalan áldozatért és veszteségért a következők tehetők felelőssé:

1. A Szovjetunió elnöke, aki nem teljesítette alkotmányba foglalt kötelességét.

2. Jazov védelmi miniszter, Pugo belügyminiszter és Krjucskov, a KGB elnöke, akik engedélyezték beosztottjaiknak alkotmányellenes, gyilkos eszközök alkalmazását. (…)

4. A parancs közvetlen végrehajtói: katonák, altisztek és tisztek, akik a békés lakosságra lőttek. (…)

12. A Nemzeti Megmentési Bizottság alkotmány- és törvényellenes szervezet, melynek működését be kell tiltani, tagjait pedig bíróság elé kell állítani, államellenes bűntény elkövetésének vádjával.

• Külföld