Skip to main content

Az észt vitrin

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Balti kérdés – szovjet megoldás


Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a három balti állam közül a Nyugat leginkább Észtország függetlenedési stratégiáját támogatja. Az észtek koncepciójától idegen mindennemű szélsőség, a belső politikai erők nem konfrontálódnak látványosan, s kifogástalan a régi, még nem demokratikusan választott parlament és az Észt Nemzeti Kongresszus (a legitim nemzetgyűlés) kapcsolata. Az utóbbi hónapokban a nyugati üzleti körök is felismerték az észtországi mérsékelt átmenetben rejlő lehetőségeket, és egyre több nemzetközi szervezetbe próbálják bevonni az észt partnereket.

A jó reputáció persze nem a véletlen műve: az észt kormányzat már évek óta tudatosan rendkívül nagy hangsúlyt fektet a külföldi kapcsolatokra: Tallinnban alig múlik el egy hónap rangos nemzetközi esemény nélkül, s immár a világ többi rendezvénye is szinte elképzelhetetlen észt részvétel nélkül.

Az észtországi megkérdezés az előzetes várakozásoknak megfelelően a függetlenség híveinek elsöprő győzelmével végződött. Ez kitűnő alkalomnak bizonyult arra, hogy meghívják Tallinnba a világ jelentősebb politikai szervezeteinek képviselőit A balti országok az új Európa rendszerében címet viselő konferenciára. A magyarországi parlamenti pártok – az MDF és az MSZP kivételével – szintén képviseltették magukat a találkozón, és aláírták a közös kommünikét. A közlemény legfőbb üzenete, hogy a balti országok függetlensége nem csupán az egyes köztársaságok és a Szovjetunió közti kétoldalú megállapodások révén érhető el, hanem szükség van arra is, hogy a kérdés összeurópai összefüggéseit is megvitassák. A kommüniké négy konkrét javaslattal zárul: 1. a konferenciasorozatot folytatni kell; 2. a külföldi parlamentek küldjenek képviselőket az egyes balti országokba; 3. a balti országok küldjenek képviselőket a külföldi parlamentekhez; 4. a nyugati országok támogassák, hogy a balti kérdés felkerüljön a Moszkvában megrendezendő emberjogi konferencia napirendjére.

Az észtek tehát továbbra is úgy védekeznek, hogy vitrint építenek maguk köré a külföldi közvélemény számára. Ez a vitrin eddig jobb védelmet biztosított a szovjet tankok ellen, mint a litván és a lett barikádok.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon