Skip to main content

Kis ír kronológia

Vissza a főcikkhez →


1921: az Ír-sziget déli része (26 grófság) önállóságot és domíniumi státust kap

1922: létrejön az Ír Szabad Állam

1937:  a  domíniumi   keretek   megszűnése; a szuverén  Írország új alkotmánya területi igényt formál a 6 északír grófságra (Ulsterre) is

1939-45: Írország deklarálja semlegességét a II. világháborúban

1949: Írország köztársasággá alakul, és kilép a Nemzetközösségből; az Attlee-kormány közli: Észak-Írország mindaddig az Egyesült Királyság része marad, amíg az ott élők többsége így kívánja

1956: az IRA terrorakciókat hajt végre

1965: a reformokra hajló unionista O'Neill veszi át az északír miniszterelnökséget, szektás terrorcsapatok szerveződnek 1968: a katolikus polgárjogi mozgalom megindulása

1969: zavargások a katolikus és a protestáns lakosság között, brit katonaság érkezik Ulsterbe

1970: újabb IRA-terrorcselekmények

1972: megszűnik az északír törvényhozás, csaknem 500-an halnak meg a szektás gyilkosságok következtében

1974: a William Whitelax-féle hatalommegosztási terv a katolikusok és a protestánsok között csődöt mond; a létrejövő végrehajtó testületet az unionisták általános sztrájkja buktatja meg

1974-84: a politikai rendezésre tett kísérletek sorra megbuknak – Észak-Írország „a bajok” ideje alatt rövid időszakoktól eltekintve közvetlenül London irányítása alatt áll

1985: London és Dublin – a lojalista tiltakozások dacára – egyezményt ír alá, amely elismeri az Ír Köztársaság érdekeltségét északír ügyekben

1994: az IRA „teljes” tűzszünetet hirdet, másfél hónap múlva az unionista félkatonai alakulatok is csatlakoznak

1995. február: John Major angol és John Burton ír kormányfő nyilvánosságra hozza az északír rendezésre vonatkozó keretmegállapodás tervezetét.






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon