Skip to main content

Beszélő hetilap, 12. szám, Évfolyam 7, Szám 12

(Farkas Flórián): Kinek az érdeke

Harmat Pál: [Viszontválaszok]

Balassa Péter: …két Artúrról

(nl) [Neményi László]: Nem hagytak ki fonalas nyerést

: A népnyúzás rejtelmei

lt [Solt Ottilia]: Van-e a csp-ben 9 milliárd?

–efhá– [F. Havas Gábor]: Késő bánat

eö [Eörsi János]: A csomag 170 milliárdja

Révész Sándor: El vagyok én már könyvelve…

Interjú Szabó Zoltánnal, a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkárával

lt [Solt Ottilia]: Mi újság a Dániel úton?

[Solt Ottilia]: Az Ostermann-akció

B. G. [Bódis Gábor] - K. I. [Kiss Ilona] - T. P. [Tálas Péter]: Piaci patriótáké a jövő? / Szegénységi bizonyítvány / Háborús szelek

(GYL) [Gyurovszky S. László]: Győzelem vagy meghátrálás?

Békés Erzsébet: A „bajok” vége?

: Kis ír kronológia

Bogdan P. Nistor: És mi merre tartsunk?

Molnár Gusztáv: Veszedelmes moldovánok

Tamás Gáspár Miklós: Az SZDSZ becsülete

Ungváry Krisztián: Az ostrom vége – III. rész

Az Ördögárok csatornájában

Bán Zoltán András: Az érett Eörsi

Bikácsy Gergely: Én, én, én, én

Eörsi István: Szelíd epigrammák

Bori Erzsébet: Hollywoodi fanyar

Parti Nagy Lajos: Mona Fibingerova

[Kisbali László]: A bennünk lakó istenné

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon