Skip to main content

Késő bánat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A népnyúzás rejtelmei


A közvélemény rút orvtámadásként élte meg a kormány stabilizációs csomagját és különösen annak a családi támogatásokat érintő részét. Ezt az érzést erősítette Kovács Pál népjóléti miniszter lemondása is. A leköszönő miniszter ugyanis kijelentette: számára a személyi jövedelemadózásnál a gyerekek után járó kedvezmény megszüntetése volt az első baljós jel 1994 decemberében. Ezért a mostani csomagban tervbe vett intézkedéseket a káros tendencia megerősödéseként értékeli, és elfogadhatatlannak tartja. Igaz, azt ő is elismeri, hogy az államcsőd fenyegetésének árnyékában megszorító intézkedésekre szükség van, de nem így és nem ezekre. A Népjóléti Minisztérium kidolgozta a maga sokkal ésszerűbb javaslatait, de a PM ezekről tudomást sem volt hajlandó venni, és az egyeztetés legcsekélyebb szándéka nélkül a saját, teljességgel elfogadhatatlan elképzeléseit akarja ráerőltetni a tárcára.

Nem értjük a minisztert. A most tervbe vett intézkedések javarészéről a 80-as évek vége óta állandóan szó van. A bevezetésükre vonatkozó javaslatok újra, és újra felbukkantak a legkülönbözőbb szakértői tanulmányokban, a csomag számos elemét tartalmazta a tavaly nyáron elkészült kormányprogram és az ennek nyomán papírra vetett népjóléti minisztériumi koncepció. Évek óta napirenden van, hogy a családi pótlékkal kapcsolatos több mint 100 milliárdra rúgó kiadásokat a rászorultsági elv alkalmazásával csökkenteni kell. (Igaz, a nálunk lényegesen nagyobb nemzeti jövedelemmel rendelkező fejlett országokban mindenütt van állampolgári – sőt néhol rezidensi – jogon járó családi pótlék, de még ott is előfordul, hogy egy gyerek után nem adnak, és a megélhetési költségeknek a mienkénél általában kisebb százalékát fedezi.) Évek óta napirenden van, hogy az anyasági ellátásokra (tes, gyed, gyes) fordított kiadásokat a rendszer észszerűsítésével csökkenteni kell. (A leggazdagabb országokban sincsenek hasonlóan bőkezű anyasági ellátások.) Kovács Pál tehát nem hivatkozhat arra, hogy a mostani csomag bejelentése, illetve annak előszele derült égből villámcsapásként érte. A minisztérium akkor állt volna hivatása magaslatán, ha olyan javaslatokat dolgozott volna ki, amelyek a kiadáscsökkentés szükségességével számot vetve garantálták volna, hogy az ebből eredő terhek azokra a családokra háruljanak, amelyeknek ez viszonylag a legkisebb megrázkódtatást jelenti. Ilyen javaslatok azonban nem születtek. Méghozzá valószínűleg azért nem, mert a miniszter bízott benne: a drasztikus megszorító intézkedéseket, mint már annyiszor, most is el fogják odázni.

Ezúttal nem így történt, ám a minisztériumot ez felkészületlenül érte. A minisztérium vezérkara csak a Bokros-program nyilvánosságra hozása után, az 1995. február 20-án tartott megbeszélésen szánta el magát a szembenézésre. Csak a megbeszélést követően, február 22-én vetették papírra „A szociális kiadások mérséklésének lehetséges irányai” című első, rendkívül vázlatos, sebtében összetákolt ellenkoncepciót. Időközben elkészült a PM stabilizációs csomagja is, és a népjóléti tárca már csak az események után kulloghatott. Ezért úgy próbált meg alternatív javaslatokkal előállni, hogy közben kötelező érvénnyel elő kellett készítenie a PM intézkedési csomagjából eredő jogszabály-változtatásokat is. A helyzetet tovább nehezítette a miniszter lemondása, mert ennek következtében nem akadt senki a minisztériumban, aki az „ellenkoncepciót” kellő elszántsággal képviselte volna. A PM-mel folytatott hétfői (március 20.) tárgyalásokon a tárca ugyan benyújtott egy 14 oldalas ellenjavaslat-csomagot, ez azonban óhatatlanul magán viseli a kapkodás és a kellő átgondoltság hiányának jegyeit. Mégsem érdektelen áttekinteni, milyen alternatív javaslatokkal állt elő a Népjóléti Minisztérium.

A családi pótlékot illetően két változat is szerepel. Az egyik szerint a kétszülős, egygyerekes háztartásokban nevelkedő 6 éven felüli gyerekektől eltekintve továbbra is minden gyerek után járna egy fix összegű (3000 Ft-os) családi pótlék, és ezt egészítené ki bizonyos célcsoportoknál (alacsony jövedelmű nagycsaládosok, gyerek[eik]üket egyedül nevelők stb.) az önkormányzatok által rászorultsági alapon megítélt rendszeres nevelési támogatás. A másik változat szerint a családi pótlék összege nem változna, de utána is kellene személyi jövedelemadót fizetni, méghozzá fele-fele arányban megosztva az apának és az anyának. A fentebb említett célcsoportok azonban a családi pótlék után továbbra sem adóznának. (A családi pótlék megadóztatásába egyébként a Népjóléti Minisztérium már évekkel ezelőtt is hajlandó lett volna belemenni, a PM azonban az ötlet felmerülésekor mindannyiszor makacsul elzárkózott. Így mindmáig nem születtek használható, azonnal bevethető technikai javaslatok.) A családi pótlékra vonatkozóan a Munkaügyi Minisztérium egy harmadik javaslatot előterjesztett. Eszerint a családok előre nyilatkoznának, hogy a várható jövedelmük az egy főre jutó nettó 15 ezer forintot nem fogja meghaladni, ennek alapján kapnák a családi pótlékot, majd a következő évi adóbevallásnál a ténylegesen befolyt jövedelmek alapján elszámolnának, s ha kell, visszafizetnék a jogosulatlanul felvett családi pótlékot.

A gyed eltörlését a minisztérium csak úgy tudja elfogadni, ha a tes (terhességi-gyermekágyi segély) folyósítását a gyermek egyéves koráig meghosszabítják, azzal a módosítással, hogy a megelőző keresetnek az eddigi 100 százalékkal szemben mindvégig csak a 75 százaléka jár. Ezt követően a gyerek kétéves koráig folyósítanák a jelenlegi jogosultsági feltételek megtartása mellett a gyest, míg a harmadik évben csak a rászorultak kaphatnák. A hétfői tárgyalásokon a PM a tes meghosszabítását elfogadta, de a gyes folyósítását már a második évben is a rászorultság vizsgálatához kötné.

A Népjóléti Minisztérium a családi támogatások (csp, anyasági ellátások) tervezettnél kisebb mértékű csökkentése és a megszorító intézkedésekből eredő többletterhek szélesebb terítése érdekében olyan ellátások megkurtítását is javasolja, amelyek a PM stabilizációs csomagjában nem szerepeltek. Így munkanélküli-ellátásként kezelnék, és ennek megfelelően szigorúbb feltételekhez kötnék a szociális járadék folyósítását. (Ezt a nyugdíjszerű ellátást pillanatnyilag azok a csökkent munkaképességű állampolgárok kapják, akik a rokkantnyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem tudták megszerezni. 60 százalékuk ma is munkaképes korú, és jelentős arányt képviselnek közöttük a gazdasági változások nyomán „leselejteződött”, azóta elhelyezkedni képtelen szakképzetlenek, akiknek szociális indokok alapján állapították meg a szükséges munkaképesség-csökkenést.) A tárca a szigorítástól évi 3,5 milliárdos megtakarítást remél. Csökkenteni javasolják a házastársi pótlékra jogosultak körét és – a magasabb jövedelműeknél – a hadigondozotti ellátás mértékét is.

Azt a Népjóléti Minisztérium is természetesnek tartja, hogy a legrászorultabb társadalmi csoportok számára kedvező változást ígérő, már bejelentett, eredetileg az év elejétől tervezett, majd júliusra halasztott intézkedéseket (a gyesnél és a gyetnél az előzetes munkaviszony feltételének megszüntetése, egyszeri támogatás a gyerekes családoknak rászorultsági alapon) ne hajtsák végre. Ez 7,5 milliárdos megtakarítást jelent.

Összeségében az a benyomásunk, hogy a tárca kellő előkészítés nélkül, kapkodva összeállított „módosító csomagja” (még az ismertetteken túl további javaslatokat is tartalmaz) távolról sem garantálja a terhek igazságosabb elosztását, sőt inkább azoknak a társadalmi csoportoknak kedvez, amelyek amúgy is kedvezőbb pozícióban lévén hatékonyabban képesek hallatni az elégedetlenség moraját.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon