Skip to main content

Szelíd epigrammák

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Egy bélyegre

Nemzeti kislétünk apukáját nyalni utálom
hátulról, de kezem már vígan csattan a képén.

Az européer

Európában tombol a béke, csak elszigetelten
öldököl elhanyagolt peremén pár archaikus törzs.
Ám a szabadság köznapi tény, mit az is bizonyít, hogy
ő szabadon faxolhat, utazhat csaknem az összes
fővárosba, s elér digitális távcsevegőjén
minden más okos embert. Hívják erre meg arra,
hogy ragyogó termekben taps közt elmagyarázza;
jófele szállunk jó masinán, csak a kripli nem érzi.

A besenyő végtagjai

Balkeze Firkász-Gittegylet feje, szőrbeborulva
Kék-Duna-Tévé-főnök a jobbláb. Képviselő a
balpata, állampártra fonódó népi folyondár.
Bárhol időznek, leng körülöttük erős besenyőszag.
Ő maga mossa a jobbját és azután beletörli
néhány jólfizető alapítvány oklevelébe.
 
A pályázat

Szépirodalmi Itész, Akadémia Tudora, számos
Díj s Alapítvány Csővezetője, Baráti Kurátor,
Ő maga is szerző vagy negyvenöt éve: jövőre
Mint hallom, pályázatot ír ki: Memória-Díját
Az nyeri el, ki akármely művéből felidéz majd
Bármilyen eszmét, gondolatot, pici elmesziporkát.

A kétszájú államférfi


Nézd csak: a balszáj balra beszél és jobbra a jobbszáj,
S nem tudják, hogy a másik mit mond. Ő egyiket sem
Érti, csak azt, hogy vágyai nyomvonalára terelve
Boldog a polgár: azt hiszi, rálel a tőgyre a szarv közt.








































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon