Skip to main content

Győzelem vagy meghátrálás?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szlovák–magyar alapszerződés


„Horn és Meciar elvégezték azt a munkát, amire több generáció nem volt képes” – ezzel a szalagcímmel jelentette be a kormány szócsövének számító, szélsőségesen nacionalista Slovenská Republika napilap az alapszerződés megkötésének hírét. A lap szerint az aláírás aktusa Párizsban végre „pontot tesz azon viták, veszekedések és ellentétek végére, melyek több évszázad óta sújtják a két nemzetet. …Szlovákia és Magyarország elindult az egységesülő Európába… Megvalósult a szlovák nemzet több generáció által áhított vágya… egy lépést tett az európai stabilitás felé…”

A Vladimír Meciar által reprezentált politikusi kör számára tehát az alapszerződés megkötése egyértelműen belpolitikai sikernek számít. A kormányfő értelmezése szerint Szlovákia a tárgyalások során egyszer s mindenkorra biztosította az ország határainak megváltoztathatatlanságát, ugyanakkor sikeresen visszaverte Magyarország azon törekvéseit, hogy a dokumentum rögzítse a kollektív jogok fogalmát, netán akár csak utalást is tartalmazzon a területi autonómiára, s előnyöket biztosítson a magyar kisebbség tagjainak. Az Európa Tanács 1201-es ajánlásához fűzött kiegészítést azonban Szlovákiában teljesen másként értelmezik, mint Magyarországon: „tiszteletben kell tartani az egyéni emberi és polgári jogokat, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait” – hangzik a vitatott kitétel. Mint ismeretes, a szlovák kormány ezzel kapcsolatban jegyzéket nyújtott át a magyar külügyminiszternek és a pozsonyi magyar nagykövetnek, melyben leszögezi, hogy az 1201-es ajánláshoz fűzött kiegészítés szűkítő értelmezésű, és az ET említett ajánlásából kizár minden olyan elemet, mely a kollektív jogokra és az autonómia bármilyen formájára vonatkozhatna. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a szerződés szlovák szövegében a „respektujúc” (respektálva) kifejezés jelenik meg a „tiszteletben tartva” fordításaként, s ez a mai szlovák politikai szóhasználat szerint valóban szűkítő értelemben is használható.

A szlovák kabinet rendkívüli ülésen tárgyalta meg a szerződéstervezet szövegét, és a jelek szerint hatalmas vita után beleegyezett abba, hogy Meciar kormányfő aláírja a dokumentumot. A kormánykoalíción belüli gyökeresen eltérő véleményre utal a Szlovák Nemzeti Párt állásfoglalása is. Ján Slota, a nacionalista párt elnöke egész egyszerűen kijelentette: „Szlovákia számára teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom, hogy a szerződés szövegébe bekerült az Európa Tanács 1201-es ajánlása, mint elfogadott dokumentum. Annak ellenére, hogy a dokumentum tartalmát csak az egyéni jogok körében lehet értelmezni, ez a lépés semmissé tesz mindent, amit a szerződésben prioritásnak tartunk – beleértve Szlovákia területi integritását.” Ján Slota a hétfőn közzétett nyilatkozatában mindehhez hozzáfűzte azt is, hogy pártja távolról sem tartja az aláírást olyan nagy szlovák győzelemnek, mint azt a propaganda igyekszik beállítani, mi több: „a szerződést ugyan már aláírták a két ország kormányfői, az azonban még hátravan, hogy a nemzeti parlamentek is ratifikálják.”

A lapok egyébként teljes terjedelemben közlik az alapszerződés szövegét, így az megjelent a szlovákiai magyar napilapban, az Új Szóban is. Egyedül ez a lap véli úgy, hogy a szövegnek nem tett jót „a rohammunka, mely jórészt nyugati nyomásgyakorlásból és a januári budapesti kormányfői találkozót követő várakozásokból fakadt”. Az állásfoglalás kifogásolja az ellenőrzési rendszer hiányosságait és leszögezi: „igaza van Duray Miklósnak, aki teljes joggal figyelmeztet arra, hogy idestova nyolc évtized tapasztalatai szerint Csehszlovákiában, most pedig Szlovákiában eddig minden olyan jogi normát, amelyet pozitívan és negatívan is lehetett értelmezni, azt a kisebbségek irányában kivétel nélkül a mi kárunkra próbálták érvényesíteni”. Az Új Szó ugyanakkor – óvatos optimizmussal – a szerződést történelmi lehetőségként értékeli.

Tartózkodóak a szlovákiai magyar pártok képviselői is. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közgyűlése szombaton arra kérte alapszervezeteit, hogy véleményezzék a szöveget, és a mozgalom képviselői ennek alapján fognak majd állást foglalni a dokumentum parlamenti ratifikálásakor. A Magyar Polgári Párt véleménye szerint a szerződés tartalmaz pozitív és negatív elemeket is, ám annak tartalmát csak alaposabb elemzés és a megvalósulás tényleges lépései után lehet megalapozottan értékelni. Az Együttélés vezetője, Duray Miklós rendkívül visszafogottan, sőt fenntartásokkal fogadta az alapszerződést. Bizonyosra lehet venni, hogy a dokumentum a mozgalom e hétvégén megtartandó közgyűlésének egyik központi témája lesz, s az itt kialakuló vélemény nagymértékben befolyásolni fogja az Együttélés képviselőit a ratifikáláskor.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon