Kovács Miklós

Nyomtatóbarát változat

Az első nekifutásra kötött alku szerint Norodom Szihanuk herceg, a sokat szenvedett ország egykori államfője, az ellenzék jelenlegi vezéralakja Hun Sennel együtt tagja lesz az ENSZ béketerve alapján tavaly létrehozott Kambodzsai Legfelsőbb Nemzeti Tanácsnak. Mégpedig Szihanuk lesz első, Hun Sen pedig a második számú vezető. Már mindenki fellélegzett, hiszen tavaly éppen e kérdésnél akadt el az ideiglenes államfői testület munkája.

A vörös khmerek azonban, akik lassan már valamennyi belső és külső érdekelt számára a mumus szerepét töltik be, ezúttal is hűek maradtak önmagukhoz, és beletenyereltek a már csaknem kész megállapodásba. Ragaszkodnak ugyanis ahhoz, hogy a jelenleg Phnom Penhben kormányzó erő semmilyen vezető szerepet ne tölthessen be a Legfelsőbb Nemzeti Tanácsban. Ráadásul közölték: a május elsején kínkeservesen összehozott és minden oldalról számtalanszor megsértett tűzszünetet sem tartják kötelezőnek magukra nézve. Máris felszólították a gerilláikat, hogy folytassák a kegyetlen dzsungelháborút.

Most újabb tárgyalási fordulót hirdettek meg az érintettek, amelynek a hírek szerint Bangkok lesz a színhelye – a találkozóra talán még ebben a hónapban sor kerül.

Szihanuk: reálpolitikus vagy hintapolitikus?

Szihanuk, akit a nemzetközi ismertség és a történelmi hagyományok okán mindenki elfogad, most újabb nagyvonalú gesztust tett. Felajánlotta: amennyiben ezzel előbbre viheti az ország szekerét, kész lemondani a tanácsban neki juttatott elnöki tisztségről. Azt is közölte, hogy Hun Sen meghívására az év végén kész hazalátogatni: s mint a kambodzsai nép vezetője akár több hónapot is hajlandó Kambodzsában tölteni.

Szihanukot családi szálak kötik jelenleg is hazájához: nővére Phnom Penhben él. Férjét és gyermekeit a vörös khmerek ölték meg. Sokak szerint a hercegre is hasonló sors vár a vörös khmerek visszatérése vagy nagyobb mérvű térnyerése esetén. Hallani olyan véleményeket – s ezt a tények ismeretében valószínűsíteni lehet –, amelyek szerint Szihahukra a Khieu Samphan vezette csoportnak kizárólag hatalmi céljai eléréshez van szüksége.

Ugyancsak megbízhatónak tűnik az a vélemény is, amely szerint a hosszú időn át Kínában élő Szihanuk nem tekinthető igazán „mérsékelt” politikai személyiségnek. Mára kissé megkopott népszerűségének helyreállítása érdekében kész a legváratlanabb húzásokra is. Emiatt a Nyugat nem sorolja már az ütőképes politikusok közé, jóllehet a rendezés folyamatában Szihanukot tartják a legmegfelelőbb személyi garanciának.

Ahhoz, hogy Szihanuk és Hun Sen egyáltalán alkudozhasson, természetesen szükség volt egyrészről Peking, másrészről Hanoi bólintására. Nos, ezt Peking már korábban megtette, míg Hanoi külügyminisztere útján éppen a napokban üdvözölte a dzsakartai megállapodásokat. Norodom Szihanuk mindeddig vörös posztó volt Vietnam szemében, s egyszerűen a népirtó Pol Pot-rezsim kiszolgálójának tekintették a herceget.

A kormány „túlélési” esélyei

Hun Sen, a Phnom Penh-i kormányfő is reálpolitikus a maga módján (a rezsimen belül), hiszen felismerte: ahhoz, hogy legalább partner maradhasson, egyezkednie kell mindenkivel, aki erre hajlandó. Mindenki kénytelen tudomásul venni: ma az ő kezében összpontosul a legnagyobb hatalom Kambodzsában, s ez így lesz a választásokig. A népszerűséggel azonban továbbra is baj van, hiszen hiába távoztak csaknem két esztendeje a vietnami önkéntesek, Hanoi politikai gyámkodása még ma is jól érzékelhetően a „levegőben van”. S az olyan szél, ami keletről fúj, roppant kellemetlen a khmerek számára.

Hun Sen azt nyilatkozta a minap, hogy természetesen elfogadja a tavalyi megállapodásokat, és kész egy asztalhoz leülni a vörös khmerek képviselőivel. Hozzátette, s e véleményét buzgón támogatják a kevesebb realitással bíró kambodzsai politikusok is: ragaszkodik ahhoz, hogy a jó másfél évtizeddel ezelőtti népirtás felelősei semmiféleképpen ne vehessenek részt az ENSZ ellenőrzése alatt tartandó választásokon.

A kormánynak itt tulajdonképpen igaza is lenne, ha nem feledkezne meg arról, miképpen került hatalomra tizenkét évvel ezelőtt. S ilyen alapon legalábbis elgondolkodásra késztet Sonn Sannak, a vörös khmerek vezetőjének fenntartása a mai Phnom Penh-i vezetőkkel szemben. Amikor a jelenlegi vezetők, élükön Heng Samrinnal, a vietnami csapatok vállán bemasíroztak, talán kíméletesebbek voltak Pol Potéknál, ám humanista nyilatkozataik ellenére az elfogott „vörös khmerekkel” szemben fogytán volt a türelem, az önmérséklet…

A Phnom Penh-i vezetést a világ ma már úgy-ahogy tudomásul veszi, noha korántsem a rendszer végleges elfogadásáról van szó. A főváros és más kambodzsai városok utcái már nem a falansztert idézik, mint egy évtizede: sokkal több az autó, bővült a kereskedelmi hálózat, és javult az ellátás is. Phnom Penh ezzel együtt is Ázsia és a világ egyik „legszakadtabb” városa.

A kambodzsai vezetés vágyai ellenére a külföldi tőke még nem siet beruházásaival. Az itt élő külföldiek úgy látják, hogy a lakosság bízik az ország jövőjében, a jelenlegi kormányzatéban viszont annál kevésbé. A helyi megfigyelők ugyanakkor azt nem tartják elképzelhetőnek, hogy a diplomáciai rendezés előtt a jelenlegi kormányzatot katonai erővel el lehetne távolítani. A Phnom Penh-i vezetés mindenekelőtt „balos” puccstól tart. Emiatt a közelmúltban ismét éjszakai kijárási tilalmat léptettek életbe.

A szembenállók tehát ismét egyezkednek. És sajnos, lőnek is. Az egyezkedést majd, talán nem is olyan sokára, követi az ENSZ-béketerv forgatókönyve szerinti többpárti választás. Ma még a politikai prognosztikában legjártasabbak sem merik megjósolni e választások kimenetelét. A jövő útjának mindenesetre egy olyan koalíció tűnik, amelyben a Szihanuk-féle csoport viszi majd a prímet.

• Külföld