Kovács Miklós

Nyomtatóbarát változat

Félig megválasztott államfő, acsarkodó legyőzőitek, újabb vér, szenvedés. A reményteli tavalyi megállapodásokból ez maradt a mai Angolában. Eduardo Dos Santos jelenlegi államfő, a 16 éven át kormányzó MPLA-Munkapárt vezére, a szeptember 29-én és 30-án megtartott első demokratikus választáson fittyet hányva minden előzetes felmérésnek, logikának és jóslatnak, könnyen győzött ellenlábasával, Jonas Savimbivel, az UNITA vezetőjével szemben.

Elnöke ennek ellenére sincs az országnak, hiszen az államfőnek nem sikerült megnyernie a szavazók 50 százalékát, elsőbbségét ezért második választási fordulóban kellene megerősítenie. Az eddigi kormánypárt azonban hallani sem akar az újabb fordulóról, ameddig ellenfele, az eredményt vitató UNITA egyszer s mindenkorra el nem ismeri az előző forduló győztesének Eduardo Dos Santost.

A megbékélést nemcsak a nép áhítja. Elege van a vérontásból a külföldnek is, talán ezért is minősítette oly gyorsan korrektnek a választásokat az ENSZ népes megfigyelőcsoportja. Szentesítette Dos Santos sikerét az Egyesült Államok is, amely pedig jó másfél évtizeden át támogatta Savimbiékat. Az UNITA minden hájjal megkent vezérét és híveit azonban ez csöppet sem zavarja abban, hogy a döntést az utcára vigyék. A polgárháborús évek 300 ezernyi áldozata az elmúlt hetekben újabb százakkal, ha nem ezrekkel nőtt, s az évtizedek óta tartó belvillongásoktól megnyomorodott ország újabb évekkel került távolabb gazdasági gondjainak felszámolásától.

A „szebb” napok

Az egykori portugál gyarmaton már több mint négy évtizede elindultak a felszabadító mozgalmak. Közülük az évek során végül is három szervezet bizonyult igazán életképesnek: az MPLA, a nemzeti hős Agostinho Neto irányítása alatt, a Roberto Holden vezette FNLA, majd a nem sokkal később alakult UNITA, amely az FNLA soraiból érkezett Jonas Savimbi vezetésével nőtte ki magát igazán. Az FNLA a marxista rendszer alatt lényegében perifériára szorult, jóllehet a mostani választásokon kiderült: maradtak még hívei. E három szervezet a délnyugat-afrikai ország jövőjét kezdettől fogva eltérően ítélte meg, ám ez csak a függetlenség teljes kivívása – 1975. november 11. – után vált egyértelművé.

Ahogy az utolsó portugál katona és adminisztrátor kitette a lábát Angolából, az MPLA és az UNITA egymás torkának esett. Az egyre bigottabb marxista elméletet és gyakorlatot követő MPLA mögé a Szovjetunió és annak helyi képviselője, Kuba sorakozott fel, míg az UNITA-t Dél-Afrika és az Egyesült Államok vette védőszárnyai alá, pénzt és fegyvert nem kímélve. Közben Agostinho Neto államfő 1979-ben meghalt, s az ugyancsak Moszkvában nevelkedett Eduardo Dos Santos állt helyére.

Lassan mindkét nagyhatalom belátta, hogy nem sok hasznot remélhet az öldöklés elhúzódásától, s fokozatosan csökkentette, majd megszüntette a harcolóknak nyújtott támogatását. A csigalassúsággal folyó s meg-megszakadó tárgyalások eredményeképp a szemben álló felek 1991. május 31-én Portugáliában, a festői Estorilban az amerikai, a szovjet külügyminiszter és az ENSZ főtitkára jelenlétében úgy tűnt, pontot tettek az ellenségeskedés végére. Megállapodtak a választások kiírásáról, a közös hadsereg felállításáról.

A félmúlt

Jonas Savimbi, aki Netóval együtt valóban legendás alakja volt a felszabadító háborúnak, néhány hónappal a megállapodások után diadalmenetben tért vissza száműzetéséből Luandába: senki sem mert volna – vele szemben – a hivatalban lévő Dos Santos győzelmére fogadni.

Savimbi ebben a helyzetben nem szegült szembe riválisával, s úgy tűnt, hogy Angola valóban elindult a demokrácia felé. A megállapodások egyik legfontosabbika, nevezetesen a saját fegyveres erő leszerelése, illetve közös nemzeti hadseregbe olvasztása azonban nem történt meg, s erre a szeptemberi választások után derült fény. A megállapodásokat nyilván mindkét fél megsértette, de mintha az UNITA-nak több harcosa maradt volna fegyverben… Amint kiderült, hogy Savimbi nem szerezte meg az abszolút többséget, mint ahogy ellenfele sem, ismét a fegyvereké lett a szó. Mindkét oldalnak azonnal volt hadra fogható saját hadserege. Az UNITA-vezér, aki előzőleg a választások eredményének elismerését ígérte, azonnal csalásról beszélt. Az ENSZ által küldött megfigyelők viszont példásan tiszta és zökkenőmentes szavazásról számoltak be; példaként, állították az új arculatukat kereső afrikai országok elé.

Sokan egyébként már a választások előtt úgy vélekedtek, hogy Savimbi aligha fog beletörődni még meg sem szerzett hatalma elvesztésébe. Lehet, hogy az ENSZ-nek, az Egyesült Államoknak s a megbékélési folyamatban korábban is nagy szerepet vállaló Portugáliának végül sikerül Savimbit rábírnia az eredmény tiszteletben tartására; az utóbbi napokban legalábbis ilyen hírek érkeztek a délnyugat-afrikai országból. Nem biztos ugyanakkor, hogy szervezete egy emberként hajlandó lesz vereségének elismerésére. Az UNITA egyik tábornoka, aki Savimbiék nevében a kormánnyal tárgyal, a polgárháború folytatása mellett foglalt állást.

A közeljövő

A – még mindig – kormányzó MPLA nyeregben érzi magát, s a minapi bejelentés szerint nem akarja bevárni, hogy az UNITA valóban elismeri-e a választások eredményeit. Az első forduló nyomán „összeállt” parlament várhatóan a közeli napokban már teljes ülést tart, melyen a tervek szerint szót ejtenek majd a függőben lévő elnökválasztás végleges lezárásáról, a második forduló megtartásáról – vélik MPLA-körökben.

Savimbi tervei ugyanakkor még mindig nem világosak. Egyelőre nem volt hajlandó nyilatkozni arról sem, hogy csatlakozik-e a pártok vezetőinek e hétre tervezett csúcstalálkozójához. Közben a napokban igen nehezen tető alá hozott tűzszünet ellenére az UNITA fegyveres erői még mindig mozgásban vannak.

A kormánypárt egyik vezető tisztségviselője kijelentette: az MPLA nem akar egy, a választásokon már vereséget szenvedett párt „túsza” lenni. A kormánypolitikus szerint Savimbi démonokráciát, vagyis egy újfajta személyi kultuszt akar teremteni Angolában a mindenki által vágyott demokrácia helyett. S érhet-e ennél súlyosabb vád egy olyan politikust, aki képzettségét nyugati egyetemeken szerezte, és aki korábban a nyugati mintájú demokrácia elve és gyakorlata mellett kötelezte el magát? Mindenki reméli, hogy a szakállas UNITA-vezér jobbik énjére hallgat, s tárgyalóasztalhoz ül. Ebben az esetben ugyanis a második választási fordulóban talán lenne esélye. Nem kétséges: az egyezséghez az MPLA-nak is le kell valamit tennie az asztalra.

• Külföld