Skip to main content

Beszélő hetilap, 25. szám, Évfolyam 3, Szám 25

(Tahi Péter) - Révész Sándor: [Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]

Vajna János: [Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Napok, holtak

pé/nwa [Pleszkán Éva–Nagy W. András]: Alexandria / Június 16. / Szovjet kivonulás / Egy Kupa Unicum

Bauer Tamás: Cirkusz lett volna az egész?

E. J. [Eörsi János]: Szociálpolitikus szakszervezetek

–eö– [Eörsi János]: A realitás művészete

Interjú Schamschula Györggyel

Solt Ottilia: Kincs, ami nincs?

Gyekiczky Tamás: Öngyógyítás

Bretter Zoltán: Jó Robin

Beszélő-beszélgetés Csapody Miklóssal

: A Csapody-kérdés irodalma

–lt [Solt Ottilia]: Tessék választani!

: Ma ismét rosszul áll 1956 ügye

Szabó Miklós: A demokrácia ügye 1956-ban

–efhá [F. Havas Gábor]: Interjú Cornelius Castoriadisszal

Szőke Katalin: A keményvalutától a lágy rubelig

Vajna János: Előre a jelcini úton!

Neményi László: Bonn vagy/és Berlin?

Václav Havel: Politikáról politikusokról

avagy: elfelejthetjük-e, hogyan kell kávét főzni?

: II. János Pál lengyelországi útjának nyugati sajtóvisszhangjából

Roland Hofwiler: A félelem postacíme

Kovács Miklós: Kambodzsa: érvek és fegyverek viadala

Langmár Ferenc: Sokszorosított vagy egyszerűsített engedélyezés?

Réti Tamás: Hol tart ma a román gazdaság?

Zombori Péter: Csernobil – mítosz és valóság

Solt Ottilia: Egy válasz Vitányi Ivánnak

Nagy Bálint: Európa-kiállítás

Török Monika: Hogyan lehet másképp iskolát csinálni? (IV.)

KL [Kisbali László]: Szamizdat-Európa

Rácz Péter: Ó, drága reakció!

Hajdu István: Konstrukció és rekonstrukció

Konok Tamás kecskeméti és Gellér B. István pécsi kiállításáról

R. Zs.: Elias Canetti: Tömeg és hatalom (Európa)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon