Rácz Péter

Nyomtatóbarát változat

Hát megérkeztél! Nem mondom, hogy váratlanul (voltak előhírnökeid), viszont gyorsan és lihegve. Nagy felfújt tested itt piheg Budapest forró utcáin, a kulik elégedetten törlik meg homlokukat: célba értek. A sajtó is hírt ad rólad, emígyen: a Fővárosi Főügyészség felfüggesztette az Új Hölgyfutár márciusi számának „nyilvános közlését, mert a címlapon közölt műalkotás sérti a közerkölcsöt. Egyidejűleg indítványt nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a sajtótermék nyilvános közlésének megtiltására.”

A közlemény tökéletes. Ha a stílust nézem például. Nézzük a hír (a Fővárosi Főügyészség?) stílusát: „nyilvános közlését felfüggesztette”. Nem valószínű, hogy a főügyészségi dolgozók túlterheltsége vagy gyakorlatlansága az oka ennek a stílusnak, hiszen a nyelvvel történő efféle manipulációt ismerték a nem régi rend hivatalnokai is, tehát legfeljebb eltanulták az új (?) maiak. A lényeg: a halandó ne értse a közleményt, a kijelentés szükség esetén másképp is értelmezhető, és legfőképpen fedje el (viszont: ne fedje!) azt a csúnyaságot, azt a piszkot, amit csináltunk és amit nem is vállalunk tudat alatt. Tehát: „nyilvános közlés” nem létezik, hiszen bármit közlök, az a kisebb-nagyobb közösségnek szól. Sejthetném persze, hogy a lap terjesztését, árusítását függesztették fel, de miért nem merik ezt közölni velem a Fővárosi Főügyészség dolgozói? Nehogy a múltra gondoljak?

A közlemény akkor is tökéletes, ha a tartalmát nézem. Nézzük a tartalmát! „…a műalkotás sérti a közerkölcsöt”. Ismét van tehát (köz)erkölcscsősz apukánk, aki tudja, hogy mit kell megvédeni mitől, és biztosan azt is, hogy minek a nevében. Bócz Endre úr ő, ő sietett a szorult helyzetben lévő piknikus politikus (név helyett) segítségére, hogy pecséttel is igazoltassék: ami korona az szent, tehát erkölcsös, tehát támadhatatlan. Ő volt az, aki dialektikus értelmezésében felcsillantotta a műalkotás más értelmezésének lehetőségét is (nem beszélve arról, hogy a korona – állami szimbólum lévén – semmiféle védelem alatt nem áll. „Szahar! Übü mama hová tetted a koronámat?!”), majd maga csapta agyon gyenge lábon álló dialektikáját, és „indítványt nyújtott be… a sajtótermék nyilvános közlésének megtiltására”. A főügyész úr tehát a közerkölcs ütőerén tartja az ujját, pontosan érzi a nyomást, és nem tudott ellenállni a feldühödött tömegek „Abcúg Bernáth(y)!” kiáltozással kísért követelésének: egyszóval meghajolt a köz akarata előtt. Persze ő is tudja, amit tudunk: precedens kell, akkor pedig precedens lesz teremtve (az áldozat általában egy gyenge pont). Malőr, hogy ama piknikus képviselő (név helyett) indítványára, aki már egy éve félelemből támad, és az ország fele szájtátva csodálja, némely újságírók pedig tiszteletköröket írnak le előtte. Ó, közerkölcs, rólad eszembe jut testvérkéd, a közrend. A közrendet sértette volna mindig a külföldi utazásom, ha adtak volna hozzá útlevelet.

A közerkölcs tehát nyugodtan aludhat, kiváló őrei éberek. Márai! Nem kellene visszafordulnod?!

• Kultúra