Skip to main content

Ó, drága reakció!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hát megérkeztél! Nem mondom, hogy váratlanul (voltak előhírnökeid), viszont gyorsan és lihegve. Nagy felfújt tested itt piheg Budapest forró utcáin, a kulik elégedetten törlik meg homlokukat: célba értek. A sajtó is hírt ad rólad, emígyen: a Fővárosi Főügyészség felfüggesztette az Új Hölgyfutár márciusi számának „nyilvános közlését, mert a címlapon közölt műalkotás sérti a közerkölcsöt. Egyidejűleg indítványt nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a sajtótermék nyilvános közlésének megtiltására.”

A közlemény tökéletes. Ha a stílust nézem például. Nézzük a hír (a Fővárosi Főügyészség?) stílusát: „nyilvános közlését felfüggesztette”. Nem valószínű, hogy a főügyészségi dolgozók túlterheltsége vagy gyakorlatlansága az oka ennek a stílusnak, hiszen a nyelvvel történő efféle manipulációt ismerték a nem régi rend hivatalnokai is, tehát legfeljebb eltanulták az új (?) maiak. A lényeg: a halandó ne értse a közleményt, a kijelentés szükség esetén másképp is értelmezhető, és legfőképpen fedje el (viszont: ne fedje!) azt a csúnyaságot, azt a piszkot, amit csináltunk és amit nem is vállalunk tudat alatt. Tehát: „nyilvános közlés” nem létezik, hiszen bármit közlök, az a kisebb-nagyobb közösségnek szól. Sejthetném persze, hogy a lap terjesztését, árusítását függesztették fel, de miért nem merik ezt közölni velem a Fővárosi Főügyészség dolgozói? Nehogy a múltra gondoljak?

A közlemény akkor is tökéletes, ha a tartalmát nézem. Nézzük a tartalmát! „…a műalkotás sérti a közerkölcsöt”. Ismét van tehát (köz)erkölcscsősz apukánk, aki tudja, hogy mit kell megvédeni mitől, és biztosan azt is, hogy minek a nevében. Bócz Endre úr ő, ő sietett a szorult helyzetben lévő piknikus politikus (név helyett) segítségére, hogy pecséttel is igazoltassék: ami korona az szent, tehát erkölcsös, tehát támadhatatlan. Ő volt az, aki dialektikus értelmezésében felcsillantotta a műalkotás más értelmezésének lehetőségét is (nem beszélve arról, hogy a korona – állami szimbólum lévén – semmiféle védelem alatt nem áll. „Szahar! Übü mama hová tetted a koronámat?!”), majd maga csapta agyon gyenge lábon álló dialektikáját, és „indítványt nyújtott be… a sajtótermék nyilvános közlésének megtiltására”. A főügyész úr tehát a közerkölcs ütőerén tartja az ujját, pontosan érzi a nyomást, és nem tudott ellenállni a feldühödött tömegek „Abcúg Bernáth(y)!” kiáltozással kísért követelésének: egyszóval meghajolt a köz akarata előtt. Persze ő is tudja, amit tudunk: precedens kell, akkor pedig precedens lesz teremtve (az áldozat általában egy gyenge pont). Malőr, hogy ama piknikus képviselő (név helyett) indítványára, aki már egy éve félelemből támad, és az ország fele szájtátva csodálja, némely újságírók pedig tiszteletköröket írnak le előtte. Ó, közerkölcs, rólad eszembe jut testvérkéd, a közrend. A közrendet sértette volna mindig a külföldi utazásom, ha adtak volna hozzá útlevelet.

A közerkölcs tehát nyugodtan aludhat, kiváló őrei éberek. Márai! Nem kellene visszafordulnod?!








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon