Skip to main content

Aszinkron

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

téged a félelem, hogy szétlapít
a szürke, nyomasztó gép,
az idő közönyösen őrlő köve,
engem a sötét mart.
nézted és le is fényképezted nekem,
meg talán másnak is egyszersmind,
a véresen alábukó napot.
tiszta twin peaks, mondtad,
de nem egészen így írtad meg később.
a szavak végig veled maradtak,
én, kihez már hűtlen lettek, nem.
talán engem akartál visszahúzni,
de érkezett helyettem más, mások.
magam zárójelbe kerültem,
már nem voltam umlaut, se aposztróf,
csak egy tilde, kenyérbetűből.
ha valóban kutya lennék,
mint az néhányszor felmerült,
nem valami tudatosan ugyan,
de felmeredt szőrrel, tétován morogva
bámulhattam volna a semmit,
a groteszk, lenullázó maszkokat –
gúnyos nevetés gördült felém
a rezzenéstelen, áruló jegenyék,
  akácok alatt,
végig a hosszú, álmos utcán,
idomított, itatott, csak ne legyek
  magamnál.
a közös szótárból kitépted, máshová
  befűzted,
majd ügyetlenül visszaragasztottad
  lapok ásítottak,
taszítottak megsemmisítő alomba.
egyre csak igyekeztem nem
  meggonoszodni.
a gyerekek várhatnak, persze.
az életem vitt föl a lépcsőn hozzád,
ajtót nyitottál teljes valódban,
beszéltél, hallgattalak –
bár már hiába volt közös nyelv, idő.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon