Skip to main content

Versek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

tor, túra

beszéljük meg. mi lehet erre alkalmasabb más, mint egy szurdokon átívelő kirándulás. legyen a holdvilág-árok, stílszerűen, a rám-szakadék már megvolt, a búbánatvölgy pedig… hát igen.

sztalkered leszek a kikapós tólakok között; nehéz, télölelő eső, óvatosan lépkedj, sminkel az ördög, lesz, aki jobblétre szendereg, és nem végefinálé, akad ugyan, ami vészesen megöregedett, hanem közbe-finálé. lépésről lépésre mosódnak el benned, rajtad a színek; csapadékos leheletek, üveges tekintetek össztüzében lassulnak le fények, zárnak be boltok, agyak, szívek is, nincs szem kinyitni őket; elmondani kevés a nyelv, mely mint takaró, odakent spermától, vagy szarfoltos alsó, megkérgesedett, később ugyan öntudatra ébred, hiába, bár egyszer minden kutyának joga van harapni, arcod szürkülő méreg.

vendégem vagy egy gyönyörű agóniára, beszéljük meg. lettél másnak egésze, semmi-részed ő neked; magyarázkodásra valóban nincs is szükség, csak nézd meg, mit csináltál, és nem érdekes, most ki benned a törzsvendég. már asztalon a csalásra alkalmas virágcsokor, akartad, sok olyat lásson, eleve a halálára játszol, mitől a gyomra fordul föl, majd gondoskodtál is róla, fogadsz rá, szép téttel teszed meg, újra új élet kell neked, kész vagy napra, holdra. melleid között az előőrs, neki már csak az elvei vannak hátra; itt állunk, elázik minden, ellentétes érdekek találkozása, ne válaszolj, vagy hazudj legalább utoljára szépet, ha megkérdezi, te mit keresel itt, mondd, hogy őt gyászolni jöttél.

sétánk végére értünk, útszűkület, semmi sem változik, mert a súlyos árnynak adsz igazat, isten fekete báránykája adna ugyan a jobbik lázából, de a rosszabbat megtartja magának, te meg csak táncolsz, baszd meg.

az hét

mint az egyszeregyet, tudtam, egyszer csak eljön.
itt lesz hívatlanul, kérlelhetetlenül, fehéren, feketén,
írva, nyomtatva, olvasva.
a függöny most megsimogatta oldalam,
mintha valaki érkezett volna,
pedig csak újabb, éspedig távolságok nőttek közénk.
a beszélőről már nem is beszélek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon