Skip to main content

Ponyva

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

nem szól zene, nem világít be fény semmit, de még csak rá
sem, holott a protokoll kézenfekvő: belépnek, előszoba,
konyha, és nagyobb éhség, nagyobb szomjúság az, ami beviszi
őket a hálóba, mint amely visszatarthatná, hogy a küszöböt se
lépjék át
– óvatos, frigid elme, melyben a kockák csak a korán
kelt vágyra járnak; hideg rázza, víz veri ki a mazochista
szemlélőt, mint mikor a központi jelenetet újrajátszva sírva,
dadogva szereti magát, vagy mint később, egy félreértés
képleteit bizonyítva; szégyenkezve igazolva önmagát, és
igazolva a tétován felmorduló csendet, mely a váratlan, bár
kiszámítottnak feltűnő csattanást követi, akár jégkalapács az
elkínzott bőrfelületen –, legyenek csak mocskosak, kizárólag
maguknak immár, s legyenek könnyű szívvel gyűlölhetők,
majd puszta közönnyel lesajnálhatók is; nincs mese, nincs
vadság, a gép forog, de az alkotó nem üzen, csak működik a
nihilátor, félni sincs mit tőle, még kedd délelőtt se, 08:47-kor,
mikor az isten érkezik nagycsaládostul, kilenc tájára mondta
magát, érzem, szinte látom, vérrel tele a hold, és a húsgépek
testén kukacként másznak a nevetések, az önmagáért való
szépség pedig ([1] a soft, moist, shapeless mass or matter; [2]
a magazine or book containing lurid subject matter and being
characteristically printed on rough, unfinished paper
) olykor
bizony nem több, mint szimpla rútság.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon